A mérnöki etikáról
A mérnöki etikáról
Érvényesüléssel kapcsolatban előtérbe lépő kérdés az, hogy mit tart az ember korrekt viselkedésnek? Nehéz arról képet alkotni, hogy ki a szerény, és ki az, aki önbizalom hiányában nem hangoztatja sikereit attól félve, hogy nem tudja megvédeni eredményeit támadással szemben. A nagyközönség általában nem vesz fáradságot magának, hogy kutassa azt, hogy valamely propagandajellegű állítás jogosult-e, még kevésbé, hogy szerényen, halkan említett eredmény értékelésre érdemes-e. Az emberek zöme abból a szempontból bírálja meg a tudomásul vett eredményeket, hogy azokat tudja-e saját céljára értékesíteni.
A szerénység és a jó modor egy másik neve lehet: az »illik« a »nem-illik«-kel szemben.
Tanácsadó mérnöknek a FIDIC (Fédération International des Ingénieurs Conseil) erkölcsi kódexe szerint, nem szabad úgy viselkednie, ahogyan nem illik.
Föltétlen korrektségre súlyt helyeztem. Jó modor tartozékának tekintettem a szerénységet. Szerénység azt jelenti, hogy az ember úgy viselkedik, mintha nem érdekelné, hogy a munka, amelyet ő értékesnek, sikeresnek minősített, mások értékelik-e, és ennek megfelelően viselkednek-e vele szemben beszédben, tettekben, anyagi téren is. Ez az ún. jó modor egyesek szemében értéket jelent, de a többség az emberek értékelésénél azok anyagi sikereit tekinti. Sikerekhez propagandára is szükség van. A propaganda és a szerénység nem fér össze. Aki értéket alkot, és azt hirdeti, biztosan többet ér el minden téren, mint aki szerényen hallgat. Ha pedig a propaganda eszközeit kihasználva többet is hirdet magáról, mint amit alkotott, akkor a sikere még nagyobb lehet.
