TUDOMÁNYOS CSÚCSTELJESÍTMÉNYEI
TUDOMÁNYOS CSÚCSTELJESÍTMÉNYEI
Nil sine magno vita labore dedit mortalibus
Nagy fáradság nélkül az élet még semmit
sem adott az embereknek
(Horatius)
Nagy fáradság nélkül az élet még semmit
sem adott az embereknek
(Horatius)
A tanácsadó mérnökök nálunk nem tartoztak a szakírók közé. Fonó Albert kivétel volt. Ezért a szabadalmait, javaslatait is beleszámítva 72 szakirodalmi forrást sikerült írásaiból összegyűjteni. Ezek csaknem mindegyike tudományos értékű. Ha mégis keressük közülük a csúcsteljesítményeket, akkor kettőt kell kiemelni:
– a 27 éves korában, 1908-ban benyújtott és a következő évben elfogadott egyetemi doktori értekezését A mechanikai munkatárolás szerepe elektromos hajtásnál címen (6.);
– a 74 éves korában, 1955. május 25-én előadott akadémiai székfoglalóját az Acéliparunk hőenergia-gazdálkodásának feladatai címen (43.).
*
A kis formátumban kinyomtatott 54 oldalas doktori értekezés 16 ábrával a következő fejezetekre tagozódik:
– A mechanikai munkatárolás szerepe elektromos hajtásnál
– Lendítőkerék elektromotor tengelyen
– Hengerjáratok
– Az Ilgner-féle és egyéb rendszerek
– Bányaemelőgépek
– További alkalmazások
A doktori értekezés témáját tulajdonképpen a londoni állása közben szerzett bánya- és kohógépészeti tervezői gyakorlatából választotta. Főleg a lendítő tömegekben felhalmozott energia gyakorlati felhasználásával foglalkozott. Olyan eljárást dolgozott ki, amellyel méretezni lehetett a lendítőkereket egyrészt a terhelésváltozás, másrészt a hajtómotor jelleggörbéjének alapján. Bebizonyította, hogy a pillanatnyi fordulatszám csak a motortól és annak terhelésétől függ, míg az idő szerinti fordulatszám-változás kizárólag a lendítő tömegtől. Így lehetővé vált, hogy pl. a terhelésváltozás ismeretében felvett lendítő tömeghez a szükséges motor nagysága kiszámítható. Az értekezés egyébként Ilgner-, Heyland–Krämer-, Brown-, Wood–McLeod-féle kapcsolási rendszereket tárgyalt, továbbá elsősorban a bányaszállítógépek mechanikai tároló rendszereit mutatta be.
Tárgyalási stílusa, bemutatott diagramjai, tanárai közül elsősorban Bánki Donátra és Schimanek Emilre emlékeztetnek. Módszere: egyszerűsített modellalkotás, majd matematikai eredmény alapján a függvénykapcsolatok ábrázolása és a következtetések levonása.
*
Több mint négy és fél évtized múlva, az akadémiai székfoglalójának tárgya szorosan összefüggött azzal, hogy 1950-ben feladta mérnökirodáját, és két munkatársával a Kohóipari Tervező Iroda kötelékébe lépett azzal a konkrét feladattal, hogy az ország kohóműveinek hőenergia-gazdálkodási feladataival foglalkozzék. A székfoglaló tulajdonképpen ötéves munkásságának összefoglalása volt. Habár a kohászati üzemek hőenergiát termelő és fogyasztó berendezéseinek tervezésével, új üzemek létesítésével és meglévők bővítésével kapcsolatos munkáit különböző tanulmányokban közzétette, ezek felsorolása helyett képet kaphatunk a székfoglalóról, ha annak tagolását áttekintjük:
– Bevezetés
– Nagyolvasztó
– Siemens–Martin-kemence
– A veszteségek oka
– A veszteségek csökkentésének módja
(Hővisszavezetés; Villamosenergia-termelés)
– Füstgázhő hasznosítása
(Rekuperátor-védelem)
– Hűtővízzel és levegővel elvitt hő
(Elpárologtatásos hűtés; Boltozathűtés; Kilángolás és hideg levegő belépése)
– Siemens–Martin-kemence hőegyensúlya
– Egyéb acélgyártási eljárások
– A kohóüzem veszteségei
– Az energiaszolgáltatás folyamatossága
(Indító gépcsoport; Tápvíztároló)
– Kohófal- és szerelvényhűtés biztonságának és gazdaságosságának fokozása (Elpárologtatással való hűtés, kondenzátorral; Cowper fűtőlevegő előmelegítése; Hűtőlap szerkezete)
- Kohókoksz megtakarítása
- A kohógázfogyasztás kiegyenlítése
- Energiafigyelő
A tárgyalás rövid, tömör, célratörő, 7 magyarázó ábrával, hőegyensúlyi egyenletekkel. A székfoglaló esetenként bemutatja Fonó Albert saját munkáit, amelyeket világkonferenciákon előadott vagy akadémiai kiadványokban közzétett.
