GEGŐ ELEK
GEGŐ ELEK
D. MÁTAI MÁRIA, 1990
D. MÁTAI MÁRIA, 1990
Gegő Elek (Csíktapolca, 1805. márc. 25. – Pozsony, 1844. okt. 9.): egyházi szónok, néprajzi író, történész, az MTA l. tagja (1835). 1826-ban belépett a ferenciek rendjébe. Miután Székesfehérvárt, Nagyszombatban és Pozsonyban elvégezte a teológiát, 1829-ben pappá szentelték. Pozsonyban, majd Pesten lelkészkedett. Néhány év alatt hazafias szellemű hitszónoklataival országos nevet szerzett. A Habsburg-barát egyházi vezetés ezért Pestről eltávolította és Szombathelyre rendelte lelkésznek. 1835-ben az MTA megbízásából a bukovinai és moldvai csángómagyarokat kereste föl, róluk írta A moldvai magyar telepekről c. művét. 1844-ben kilépett a rendből és világi pap lett. Széles körű irodalmi és történetírói munkásságot fejtett ki. Egyházi beszédei és cikkei a korabeli folyóiratokban jelentek meg. – F. m. Ünnepi beszédek (Pest, 1832–36); Magyarország története (Pest, 1833–34); Nyelvtudomány (Pest, 1834); A moldvai magyar telepekről (Buda, 1838). -Irod. G. E. (Akad. Évk. 1846. VII.)
A KUTATÁS CÉLJA, NEHÉZSÉGEI; A FORRÁSOK
GEGŐ FŐ TÖREKVÉSEI, BEKAPCSOLÓDÁSA A REFORMKORI HALADÓ MOZGALOMBA
„A’ PESTI ANGOL KISASSZONYOK NEVELŐ INTÉZETÉBEN A’ MAGYAR NYELVET DIVATBA HOZTA”
TÁMADÁSOK, „MEGINTÉSEK”
A MOLDVAI UTAZÁS
A MAGYAR NYELV ÉS A MAGYAR NYELVTUDOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN
A „NÉPOKTATÓ”
A SZOMBATHELYI „SZÁMŰZETÉS” ÉVEI
A „KÖZMUNKÁLKODÁS” BEFEJEZŐDÉSE
GEGŐ ELEK MUNKÁSSÁGANAK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE
BIBLIOGRÁFIA
