FRANK IGNÁC
FRANK IGNÁC
HORVÁTH PÁL, 1993
HORVÁTH PÁL, 1993
Frank Ignác (Nagykároly, 1788. márc. 24. – Bécs, 1850. márc. 4.): jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1847), a történeti jogi iskola képviselője. Piarista szerzetes volt, majd 1811-ben kilépett a rendből és jogi doktorátust szerzett. 1819-től kassai jogak. tanár (büntetőjog és magánjog.) 1827–50 között a pesti egy.-en tanár (magánjog), Kelemen Imre utóda, 1832-ben az egy. rektora, 1849-ben Horváth Mihály közoktatásügyi miniszter átmenetileg az egy. igazgatásával bízta meg. A közigazság törvénye c. munkája az első m. nyelvű egy.-i tankönyvek egyike, mely összegyűjtötte a rendkívül elszórt tételes jogi szabályokat. Műveiben a latin műszavak helyett számos maga gyártotta, igen nehezen érthető kifejezés van. Öngyilkos lett. Kéziratban maradt: Észjogtani vázlat. Magyar büntetőjogtan. – M. Specimen elaborandum institutionum juris civilis hungarici (Cassoviae, 1823); Principia juris civilis hungarici (I–II. Pestini, 1829); A közigazság törvénye Magyarhonban (I–III. Buda, 1845–1847). – Irod. Pauler Tivadar emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek és ugyanott: Adalékok a jogtudomány történetéhez, Bp., 1878); Villányi (Fürst) László: Jogi professzorok emlékezete (Bp., 1935).
ELŐSZÓ
ADALÉKOK FRANK IGNÁC TÖRTÉNELMI SZEREPÉNEK MEGÍTÉLÉSÉHEZ
FRANK IGNÁC ÉLETMŰVE
FRANK KÖZÉLETI SZEREPE
AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉS IDŐSZAKÁNBAN
A FORRADALOM ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉGI HARC VIHARÁBAN
EÖTVÖS JÓZSEF EGYETEMI REFORMTERVE MELLETT
AZ ÉLETMŰ ÖSSZEOMLÁSA
A FRANK-HAGYATÉK KULTÚRHISTÓRIAI JELENTŐSÉGE
BIBLIOGRÁFIA
