GYÖRFFY ISTVÁN
GYÖRFFY ISTVÁN
SELMECZI KOVÁCS ATTILA, 1978
SELMECZI KOVÁCS ATTILA, 1978
Györffy István (Karcag, 1884. febr. 11. – Bp., 1939. okt. 3.): etnográfus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1932). Egy.-i tanulmányait Kolozsváron és Bp.-en végezte. 1909-től az MNM gyakornoka. 1910-ben a kolozsvári egy.-en bölcsészdoktor lett. 1912-től múz.-i segédőr. 1917-ben a moldvai csángók között dolgozott, 1918-ban részt vett a Lénárt-féle félbeszakadt kisázsiai expedícióban. Ez évben a múz. ig.-őrévé nevezték ki. 1926-tól az egy. közgazdaságtudományi karán K-Európa néprajzát adta elő. 1929-től magántanár. 1930-tól előadó a bp.-i egy.-en, 1934-től a néprajz első ny. r. tanára. 1938-tól a Táj- és Népkutató Központ vezetője. Az anyagi kultúrával, majd egyre szélesebb körű településtörténettel kezdett foglalkozni. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan m. kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése a modern kutatás számára. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai kiemelkedő, módszerében példamutató monográfiává értek. Vizsgálta az újkori magyar szórványtelepüléseket. Tudományos szervező és nevelő munkásságával hozzájárult a m. néprajzi kutatás európai szintre emeléséhez. A népélet szépirodalmi leírásával bizonyos fokig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiatalok Györffy-kollégiumát (1940). – F. m. A Nagykunság és környékének népes építkezése (Népr. Ért. 1908–09); A feketekörösvölgyi magyarság települése. Az erdélyi magyarság eredete (Földr. Közl. 1913); Dél-Bihar népesedési és nemzetiségi viszonyai negyedfélszáz év óta (Földr. Közl. 1915); Nagykunsági Krónika (Karcag, 1922); Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése (Népr. Ért. 1926); Hajdúböszörmény települése (Föld és Ember, 1926); Das Bauwesen der Hirten im ungarischen Tiefland (Debrecen, 1927); A hajdúk eredete (Prot. Szle, 1927); A szilaj pásztorok (Bp., 1928); A matyókról (Népünk és Nyelvünk, 1929); A cifraszűr (Bp., 1930); Gazdálkodás. Viselet (A magyarság néprajza, I–II. Bp., 1933–34); A magyar tanya (Földr. Közl. 1937); A néphagyomány és a nemzeti művelődés (Bp., 1939); Magyar nép – magyar ház (Bp., 1943); Matyó népviselet (szerk. Fél Edit, Bp., 1956). – Irod. Kovács László: Gy. I. irodalmi munkássága (Népr. Ért. 1939); Ortutay Gyula: Gy. I. (Írók, népek, századok, Bp. 1960); Illyés Gyula: A magyar nép tudósa (Ingyen lakoma, Bp., 1964).
ÉLETRAJZA
GYÖRFFY TELEPÜLÉSTANA
A SZILAJ PÁSZTOROK
TAKARÁS ÉS NYOMTATÁS AZ ALFÖLDÖN
A CIFRASZŰR
ETNIKUMKUTATÁSAI
A MUZEOLÓGUS PROFESSZOR
A MAGYAR NÉP TUDÓSA
GYÖRFFY JELENTŐSÉGE
BIBLIOGRAFIA*
