4. Planktonvizsgálatok és hidrobiológiai kutatások.
4. Planktonvizsgálatok és hidrobiológiai kutatások.
Kutatásainak első éveiben a Balaton és a Quarnero planktonját vizsgálta. Később Tihanyban fő céljának a Balaton biológiai viszonyainak feltárását és az addigi eredmények szintetizálását tekintette. Munkatársaival, tanítványaival és a vendégkutatók kollaborációjával ezt is elérte. Több dolgozatot közölt a tó élővilágáról [82, 85, 97]. Ezt követte a Balaton bioszesztonjának (a lebegő kisebb szervezetek összességének) kvantitatív tanulmánya, melyet Kottász József, Sebestyén Olga és más kutatók közreműködésével végzett [86].
1940-ben a tihanyi intézet kiadványaiban megjelent Sebestyén Olgával együtt írt nagy műve, A Balaton élete, amely 1942-ben önálló könyvként, 1946-ban pedig német nyelven is megjelent. [95, 104, 107]. Ez a tanulmány lényegében szintézise a több évtizedes Balaton-kutatás eredményeinek, főként a tihanyi intézetben folyt kutatásoknak. E szintézisben összefoglalását találjuk valamennyi fontos eredménynek, az ezernyi részadatra való irodalmi utalásokkal együtt. Ennek a szintézisnek legfontosabb megállapításai a következők. A tó növény- és állatvilága a Balaton földrajzi és hidrográfiai viszonyaitól, illetve ezek összesített, egyetemes hatásától függ. A sekély mélység miatt nincsenek mélységi övek. A hullámzás okozta vízmozgás a fenéken is jelentős. Ezért a víz oxigénnel telített. Az állatok fontos tápláléka a plankton és az élő bevonat, továbbá a bentosz mellett a parti köveken tenyésző Cladophora (fonalas moszat), a litorális övben élő nád, hínár, káka, illetve az ezekből és más növényekből (pl. Ceratium) és elpusztult állatokból főként a hullámzás őrlő hatására keletkező szerves törmelék, a detritusz. Ez a szerves törmelék igen fontos a tó anyagforgalmában. A hullámzás újra és újra a nyílt vízbe sodorja a detrituszt, így újból táplálékforrás a belőle élő pelágikus szervezeteknek. Ezért nevezi Meschkat a tavat detritotrophnak. A Haranghy László által tanulmányozott szaprofita baktériumok is igen jelentősek a tó anyagforgalmában. Ugyanakkor a víz lúgossága és oxigénbősége nem kedvez az anaerob baktériumok térhódításának. A baktériumfaló kagylók, a festő kagyló (Unio) és tavi kagyló (Anodonta) fajok, valamint a tömegesen élő Lithoglyphus naticoides (kavicscsiga) is tömegesen pusztítják a baktériumokat. Mindezek a tényezők a víz nagy önderítő képességét eredményezik.
A szerzők az élővilágot a Balaton nagy biotópjai szerint tárgyalják (plankton, bentosz, parti öv stb.).
A lebegő kisebb szervezetek – vagyis a bioszeszton, mintegy 270 növény- és állatfajta – népesítik be a nyílt vizet. Ebben legjellemzőbbek a nyáron tömegesen fellépő Ceratium hirundinella, egy evezőlábú rák, a Diaptomus gracilis, és a nyár végén-ősz elején elszaporodó üvegrák (Leptodora kindtii), amely az ágascsápú rákok egyik érdekes ragadozó faja. Az úszók (nekton): a Balaton 4o halfaja, de az előbbiekben említett mikroszkópi faunának nagyobb fajai (Leptodora, Argulus stb.) esetleg szintén ide sorolhatók.
Az északi köves, a déli homokos partfenék, a parti építmények növény- és állatvilága is jellegzetes. A már kimutatott sok száz faj közül fontos szerep jut a táplálékforgalomban a tömegesen előforduló tegzes bolharáknak (Corophium curvispinum), a kavicscsigának (Lithoglyphus naticoides) és vándorkagylónak (Dreissena polymorpha). Ez utóbbi tömegesen telepedett rá az Unio és Anodonta fajokra, továbbá nádra, hínárra és a parti építményekre. Mindezek más állatok számára jelentősek mint táplálékforrás.
Az új építményeket azonnal gazdag növény- és állatvilág népesíti be, mivel kevés a megtelepedésre alkalmas alzat.
A Cladophora öv, a hínárosok, nádasok rengeteg állatnak nyújtanak táplálékot, élőhelyet, védelmet. A tó halbősége is jórészt ezekkel függ össze.
A szerzők foglalkoznak a szerves turzásokkal, a tó természetes változásaival és a mesterséges beavatkozások okozta változásokkal is.
A nagy összefoglaló mű a maga idejében csaknem hiánytalan képet adott a Balatonról, annak sokirányú ismereteiről. Ezeken felül számos, nem tisztázott problémára is rámutatnak a szerzők. Jól jellemzi a munkát Dudich Endre megállapítása, hogy programot, kutatási célokat ad. A Thienemann-féle hármas fokozat (egyed-, közösségleírás, limnológiai fokozat) alapján tárgyalja a tavat. Szelleme, gondolatmenete hidrobiológiai szintű, mely a magyar természet egy valóságos kincsének sokoldalú ismertetését nyújtja.
A Balaton turzásairól társszerzőkkel még egy részletes tanulmányt is közölt Entz Géza [103].
