Kerecsényi Dezső (Szentgotthárd, 1898. jún. 19. – Péterhegy, 1945. márc. 24.): irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1942). Egy.-i tanulmányait Bp.-en végezte mint az Eötvös-kollégium tagja. 1922-től Pápán, 1918-tól a bp.-i ev., 1938-tól a gyakorló gimn.-ban tanár. Közben 1923–24-ben francia állami ösztöndíjjal Párizsban tanulmányozta a humanizmus korát. 1938-ban a bp.-i egy.-en magántanári képesítést szerzett. 1943-tól a debreceni egy.-en a m. irodalomtörténet tanára. 1930-tól 1944-ig a Protestáns Szemle szerk.-je. 1941-ben kritikusi munkásságáért Baumgarten-díjat kapott. Az ostrom alatt szerzett betegségben halt meg. Számos cikke és kritikája, valamint – főleg a 15. és 16. sz.-i irodalom kérdéseivel foglalkozó – tanulmánya jelent meg. Több modern tankönyvet és a középisk. irodalomtanítással foglalkozó tanulmányt írt, a szövegelemző irodalomtanítás egyik kezdeményezője volt. – F. m. Elvi kérdések a régi magyar irodalomban (Bp., 1923); Kolostor és humanizmus Mohács után (1526–1550) (Magyarságtudomány, I. évf. 1935–36); Kölcsey Ferenc (Magy. Írók c. sorozatban, Bp., 1940). – Irod. Keresztúry Dezső: K. D. (Magyar mártír írók antológiája, 1947); Bóka László: K. D. emlékezete (Magyarok, 1946. 4. sz.).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.