KORACH MÓR
KORACH MÓR
MÓRA LÁSZLÓ, 1991
MÓRA LÁSZLÓ, 1991
Korach Mór (Miskolc, 1888. febr. 8. – Bp., 1975. nov. 29.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1956, r. 1958), Kossuth-díjas (1958). Komját Aladár költő és Kenyeres Júlia újságíró testvére. Vegyészmérnöki oklevelet szerzett Bp.-en (1911). A Galilei Körnek három éven át alelnöke volt. 1912-ben politikai okokból kivándorolt Itáliába. A páduai egy. ásványtani intézetében tanársegéd, később a faenzai Torricelli-líceum tanáraként a kerámiaművészeti szakisk. egyik alapítója, tanára és kutatólaboratóriumának ig.-ja volt. A páduai és bolognai egy.-en fizikai, matematikai és germán filológiai tanulmányokat folytatott. Baloldali kapcsolatai révén segítségére volt a mo.-i Tanácsköztársaság menekültjeinek. 1919-től az olasz szépirodalomban Marcello Cora néven vált ismertté. 1924-től a bolognai egy. tanára, 1925-től a vegyipari gépészeti tanszék vezetője volt. 1938-ban politikai okokból elhagyta Olaszo.-ot. Különböző országokban szakértőként működött, majd 1940-ben tért vissza Olaszo.-ba és részt vett az ottani ellenállási mozgalomban. Milánóban bebörtönözték, tagja lett az Olasz Kommunista Pártnak. A II. világháború után ismét a bolognai egy.-en dolgozott, egyidejűleg az OKP milánói kulturális központját (Casa della Cultura) vezette. 1952-ben tért haza Mo.-ra. 1953-tól 1957-ig az Építőanyagipari Központi Kutató Int. ig.-ja volt. 1956-tól a bp.-i műszaki egy.-en a vegyészeti és mezőgazdasági ipari gépek tanszékének tanára. 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig a kémiai technológiai tanszék vezetője, s 1960-tól 1968-ig az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetének ig.-ja, majd tudományos tanácsadója volt. Több tudományos testület, szakbizottság munkájában vett részt. A Szilikátipari Tudományos Egyesület elnöke, majd díszelnöke, az Aranydiplomás Mérnökök Körének elnöke, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Tudományok Tudománya Körének alapítója s elnöke. A bp.-i műszaki egy. t. (1967), a Leningrádi Technológiai Intézet díszdoktora (1968), a londoni Science Policy Foundation t. tagja (1968), az MTA aranyérmese (1969), a Bolognai Tud. Akad. t. tagja (1972), Faenza város díszpolgára és aranyérmese (1975). Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott. Faenzában tervezte meg az első kerámiai elektromos kemencét. Tanulmányozta az olaszo.-i kerámiai nyersanyagokat és a keleti fajanszfesték összetételét. Új eljárást és módszert dolgozott ki a szigetelő anyagok gyártására. Dal Borgóval, tanítványával olcsó és gazdaságos falburkoló lapot talált fel (kervit). Kezdeményezte a kémiai technológia oktatását. Nagy jelentőségűek a gráfelméletnek a kémiai technológiai folyamatoknál való alkalmazására tett kezdeményezései, az alagútkemence és a szendvics gyorségetés. Közel 200 szakközleménye mellett politikai, esztétikai és szépirodalmi munkái is jelentek meg. Portréfilmet Kardos István készített róla (1966). – F. m. Kémiai technológia (Bucsi Imrével, Bp., 1963); Wartha Vince (Móra Lászlóval, Bp., 1974); Kémiai technológiai rendszerek gráfelméleti vizsgálata (Haskó Lajossal, Bp., 1975). – Irod. Rónai Mihály András: Marcello Cora a ravatalon (Élet és Irod., 1975. 49. sz.); Polinszky Károly: K. M. (Kémiai Közl., 1976. 1. sz.); Polinszky Károly: K. M. (Magy. Tud., 1976. 7-8. sz.); Szebényi I.: K. M. (Periodica Polytechnica, Chem. Eng., 1978. 1. sz.); Móra László: K. M. (monográfia, Bp., 1978); Di Biase, Carmine: M. K. (monográfia, Napoli, 1978).
BEVEZETÉS
PÁLYAFUTÁSA
A KUTATÓ TUDÓS ÉS AZ ALKOTÓ MÉRNÖK
A PEDAGÓGUS ÉS AZ OKTATÁSPOLITIKUS
AZ ÍRÓ, MŰFORDÍTÓ ÉS MŰVÉSZ
EMLÉKEZETE
BIBLIOGRÁFIA*
