KORÁNYI SÁNDOR
KORÁNYI SÁNDOR
MAGYAR IMRE, 1970
MAGYAR IMRE, 1970
Korányi Sándor, báró (Pest, 1866. jún. 18. – Bp., 1944. ápr. 12.): belorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (t. 1935, ig. 1937). Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia. Egyik legkimagaslóbb orvostudósunk. Oklevelét Bp.-en 1888-ban szerezte, 1889-tőt atyja klinikáján működött, ahol 1895-ben adjunktus. Közben az Állatorvosi Főisk.-n előadta az élettant (1891–92). 1894-ben a Stefánia Gyermekkórházban az ideggyógyászat rendelőorvosa, 1895-tőt az István Kórházban belgyógyász főorvos. 1893–94-ben az ideggyógyászat magántanára a bp.-i egy.-en, 1900-tól rk. tanár, 1907-től a belgyógyászati diagnosztika, az 1908–09. tanévtől pedig a belorvostan ny. r. tanára. 1927-től a bp.-i egy. orvoskara képviseletében felsőházi tag. A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egy. doktora. Az Academia Leopoldina tiszteletbeli tagja. 1936-ban nyugdíjazták és klinikáját feloszlatták. Korányi a modern veseélettan és vesekórtan nemzetközileg elismert egyik megalapítója; a veseelégtelenség fogalmát ő határozta meg elsőként és vezette be az annak megállapítására alkalmas vizsgáló eljárást, a vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésének mérését. Ezzel megszilárdította a funkcionális szemléletet. Egyike az elsőknek, akik fizikai-kémiai módszereket alkalmaztak az orvostanban. A vesebetegségek gyógyítása terén is alapvető tevékenységet végzett. Kutatásai nagymértékben tisztázták a vizenyő keletkezésének mechanizmusát is. Élettani kutatásai is nemzetközi jelentőségűek. Tisztázta, hogy az ún. „hegyi” v. „magassági” betegségben az oxigén részleges koncentrációjának csökkenése okozza a vörös vérsejtek szaporulatát, ami oxigéntömlővel elhárítható. Megállapította, hogy a leukaemia gyógyítására a benzol hatásos szer. Az öregedés lényegére vonatkozó megállapításai még jelenleg is időszerűek. Fontos vizsgálatokat végzett a fertőző betegségek gyógyítására vonatkozóan, így a tuberkulózis kérdésében is. Igen jelentősek szemléleti művei, minden misztikum és szektarianizmus, így a „neohippokratizmusnak” nevezett irányzat és az újfajta homöopátia, ill. az ún. „természetes gyógymód” ellen is határozott állást foglalt. A szigorú kauzalitás híve volt. Szociális felfogását jellemzi, hogy a tuberkulózis nagy megbetegedési arányszámát a lakosság akkori rossz életviszonyaival magyarázta. Igen jelentős iskolát nevelt fel, vezető belorvosaink többsége az ő tanítványa. – F. m. Vizsgálatok a vizeletelválasztó rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között (Magy. Orv. Archívum, 1894); Beiträge zur Theorie und Therapie der Niereninsuffizienz (Berliner klinische Wochenschrift, 1899); Physikalische Chemie und Medizin (Richter P. F. társszerzővel, I–II. Leipzig, 1907–08); A leukaemia kezelése benzollal (Orv. Hetit. 1912); Functionelle Pathologie und Therapie der Nierenkrankheiten (Berlin, 1929; ua. magyarul: Bp., 1930); Élettan és orvosi tudomány (Orvosképzés, 1932); Az öregedésről (Orvosképzés, 1937). – Irod. Haynal Imre: K. S. (Orv. Hetil. 1944, 88. sz.); Hetényi Géza: Megemlékezés K. S.-ról (MTA Orv. Tud. Oszt. Közl. 1950. 1. sz.); Rusznyák István: K. S. és munkássága (Orv. Hetil. 1954. 47. sz.); Regöly-Mérei Gyula: K. S. halálának huszadik évfordulójára (Élővilág, 1964. 4. sz.).
BEFEJEZÉS BEVEZETÉSKÉNT
A GYÖKEREK
KÉSZÜLŐDÉS
A KLINIKUS
AZ ÉLETMŰ
A KORÁNYI-KLINIKA
EGY NAGY EMBER
BIBLIOGRÁFIA
