TOLDY FERENC
TOLDY FERENC
WÉBER ANTAL, 1986
WÉBER ANTAL, 1986
Toldy Ferenc, Schedel (Buda, 1805. aug. 10. – Bp., 1875. dec. 10.): irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (r. 1830, ig. 1871), Toldy István és László apja. Mo.-i német polgárcsaládból származott. 1822-től Pesten, 1813-tól Cegléden (itt tanult meg magyarul), 1814-től Pesten, 1818-tól Kassán, 1819 – 22-ben a pesti egy. bölcsészeti tanfolyamán tanult. Itt kötött barátságot Bajza Józseffel; kapcsolatba került a kor irodalmi életének vezéralakjaival. 1822 – 1827 között elvégezte a pesti egy.-en az orvosi tanfolyamot, s 1829-ben orvosi diplomát szerzett. 1829 – 30-ban nagyobb Ny-európai tanulmányutat tett. Többek között meglátogatta Weimarban Goethét is. Hazatérése után rövid ideig orvosi gyakorlatot folytatott. 1833-ban a pesti egy. orvoskarán makrobiotikát és diaetetikát adott elő. Az MTA-nak 1831-től segédjegyzője, 1835 – 61 között titkára. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal szerk. az Athenaeumot. 1833 – 46-ban a diaetetika rk. tanára, 1850 – 61-ben az esztétika és az irodalomtörténet magántanára, 1861-től haláláig a m. nyelv és irodalom tanára a pesti egy.-en. 1871 – 72-ben az egy. rektora. 1846- tól haláláig az Egyetemi Könyvtár ig.-ja. 1836-ban ő kezdeményezte a Kisfaludy Táts. létrehozást, melynek 1841-től 1860-ig ig.-ja; 1860-tól másodelnöke, 1873-tól elnöke. 1831 – 32-ben a Magyar Orvosi Tár (melyet Bugát Pálal, együtt alapított), 1834 – 35-ben a Tudománytár, 1837 – 40-ben a Figyelmező, 1850 – 60-ban az általa és Pauler Tivadar által alapított Új Magyar Múzeum szerk.-je. Mint a Bajza-Vörösmarty-Toldy „triumvirátus” tagja, irányító szerepet töltött be az 1830-as és 40-es évek szellemi életében, de az ellenzéki mozgalom radikalizálódásával már nem tartott lépést. A szabadságharc idején távol tartotta magát a közélettől. Az 1849 utáni korszakban befolyása már a szorosabban vett tudományos élet területére korlátozódott, melynek fellendítése érdekében széles körű tevékenységet fejtett ki. 1871-ben, 50 éves írói jubileuma alkalmából orsz. méretű ünneplésben volt része. A tudományos igényű m. irodalomtörténetírás megteremtője. A korabeli folyóiratokban és más kiadványokban rendkívül nagyszámú tanulmánya, cikke, kritikája, emlékbeszéde stb. jelent meg. E kisebb írásaiból élete utolsó éveiben 8 kötetes gyűjteményt állított össze. Igen sok m. nyelvemléket és történelmi kútfőt fedezett fel és tett közzé, valamint számos klasszikus írónk műveinek kiadását rendezte sajtó alá. Két ízben szerkesztett a m, költészet fejlődését bemutató, nagyszabású antológiát és átfogó irodalomtörténeti munkát. Naplója elveszett – F. m. Handbuch der ungarischen Poesie (I – II., Pest, 1828); A Magyar Nemzeti Irodalom története (I – II.; Pest, 1851. 1854-ben az MTA nagyjutalmát kapta); A magyar költészet Kisfaludy Sándorig (Pest, 1854); A magyar költészet kézikönyve (I – II., Pest, 1855 – 57): Kazinczy Ferenc és kora (Pest, 1859 – 60, befejezetlen maradt); A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig (Pest, 1864, 1866-ban az MTA nagyjutalmát kapta); Toldy Ferenc Össszegyűjtött munkái (I – VIII., Pest, 1868 – 74). – Irod. Greguss Ágost: T. F. félszázados irodalmi munkássága (bibliográfiával, Pest, 1871); T. F. (Orv. Hetil. 1875); Greguss Ágost: T. F. emlékezete (A Kisfaludy Társ. Évl. 1876); Szász Károly: T. F. (A Kisfaludy Társ. Évl. 1876); Szabó Károly: T. F. emlékezete (Századok, 1876); Gyulai Pál: Emlékbeszéd T. F. fölött (Akad. Évk. 1879); Kunfi Zsigmond: T. F. (Bp., 1903); Váczy János: T. F. (századok, 1905); Négyesy László: T. F. emlékezete (A Kisfaludy Társ. Évl. 1905 – 06); Várady Antal – Falk Zsigmond: Emléklapok T. F. születése századik évfordulójánák emlékére (Bp., 1906); Kuncz Aladár: T. F. (Bp., 1907); Riedl Frigyes: T. F. emlékezete (Három jellemzés, Bp., 1912); Császár Elemét: T. F. kritikai munkássága (Akad. Ért. 1917); Waldapfel József: T. F. (Irodalmi tanulmányok, 1957): Csillag István: T; F. (Orv. Hetil., 1965. 12. sz.); Fenyő István: Toldy Ferenc irodalomtörténet szintézisei (Irodalomtörténet, 1980); Tóth András: Toldy Ferenc a hagyományőrző és tudományszervező (Irodalomtörténet, 1980); Wéber Antal: Toldy Ferenc (Bp., 1986); Korompay H. János: Toldy kritikai munkássága az 1840-es években (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993).
ÉLETPÁLYÁJA
A HANDHUCH
AZ AURÓRA ÉS A FIGYELMEZŐ
TOLDY ÉS A KISFALUDY TÁRSASÁG
KIADÁSAI
AZ IRODALOMTÖRTÉNET-ÍRÓ
BIBLIOGRÁFIA
