Gellért Oszkár: Csak ennyi
Jövő, mert elpuhult vagyok még.
Úgy emberül aligha fognék
Teszem: kaszát – ápolt, sima kezemben.
De lekaszálok egy egész világot!
Hitben nincs ember, ki legyűrne engem.
Nem adok ebben senkinek sem,
Én hószin, pelyhes ágyba’ fekszem,
De szebben szőni szines álom-kendőt
Nem tudhat senki. Makacsabbul senki
Nem érez marxi, jézusi jövendőt.
Nem vagyok én se vak, se vétkes.
S álom is kell az ébredéshez.
Ha majd kijössz s én nyugszom már a sirban,
Könyűt, azt ejthetsz, ám ne szidj, ne verj meg
Erős fiam, amért csak ennyit bírtam.