Egy drága öregember él közöttünk, ősz feje, mint apró dombok felett a hegy orma, szelíden havas tisztasággal mosolyog, sugárzik. Míg mások éles foggal tépték a kenyérhegyet, bizakodással, megértőkre várva, álmokba borult.
Páratlan tehetsége – jog szerint paloták, városok képének sorsát kellett volna hogy megpecsételje – kávéházi asztalok márványára, papírlapokra ömlött, és ami gondolataiból testté vált – egy-egy ház, középület –, akarásának olyan kis töredéke, hogy az inkább vádemelés a félemberek, álművészek kapzsisága ellen, mint reménység, nagyszerű lendületek, merész ígéretek igazolása.
Az esztendő fordulásával alig tudtuk volna méltóbb ember kézjegyét adni e helyen. Öregségében is fiatal művész szénnel megrögzített álma, annak az embernek egyik tervezgetése, ki a fiatalokkal való őszinte szövetkezés pajzsát tartja a rohanó idők dárdavetése ellen.
E rajz, mellyel az ősz mester a Nyugat olvasóit köszönti, megbecsülése mindnyájunk küzdelmének.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.