Monte Carlo, március 8.
Monte Carlo, március 8.
Néhány jegyzet a napról – félrészegen.
Délelőtt a lawn-tenisz versenyen… Wilding, a nagyszerű angol… és az ideges francia… micsoda lendület és mozgás… a francia sokkal tehetségesebb, de evvel a nyugodt, biztos emberrel nem bír… csúnya grimaszt csinált a végén – majdnem sírt…
A játékasztalnál… egy tahiti leány… mint a felkelő hajnal!… A fogai, a szeme, a csodálatos barna bőre… furcsa vonzódásom van mindenhez, ami távoli… exotikus… más földön termett. Két öregasszony… az egyik vézna, töpörödött, szelíd, a másik erőszakos, ordító… a szelíd nyert, az erőszakos elvitatta tőle a tétet… a gyászos öreg nő végignézett az embereken, hogy segítsenek rajta – kinevették. Nincs igazság – gondolhatta –, és lassan megeredtek a könnyei, s ráncos arcán nagy cseppek folydogáltak végig – le a játékasztal zöld posztójára…
A rózsák a Hotel de Paris asztalán… a muzsika… ahogy a tányérok és üvegek csillogtak, szikráztak… egy meleg hullám, ami elöntött… vágy és érzelmesség…
