Gellért Oszkár: Óh fáradt béke
Gellért Oszkár: Óh fáradt béke
Mikor majd vaktöltéssel bömbölnek üdvöt az ágyuk
S itthonmaradt harangok, bim-bam, kongatva köszöntik,
Félek, hogy fáradtak leszünk,
Fáradtak, mint akiknek már élni se, halni se vágyuk.
S itthonmaradt harangok, bim-bam, kongatva köszöntik,
Félek, hogy fáradtak leszünk,
Fáradtak, mint akiknek már élni se, halni se vágyuk.
Óh meddig vártunk s hányszor kiáltoztunk feléje!
Hogy fujjunk most teli hanggal üdvére harsonát?
Torkunk, tüdőnk kifáradt.
S vajh fogjuk-e győzni ajakkal csókolni sebük nyomát.
Hogy fujjunk most teli hanggal üdvére harsonát?
Torkunk, tüdőnk kifáradt.
S vajh fogjuk-e győzni ajakkal csókolni sebük nyomát.
S közülünk aki várt s hiába - hiába várta övét,
Mikor tüzeink kigyúlnak:
Még földre ejti a pisztolyt, ha nem siet abban a percben,
Oly fáradt kézzel fogja szivére emelni csövét.
Mikor tüzeink kigyúlnak:
Még földre ejti a pisztolyt, ha nem siet abban a percben,
Oly fáradt kézzel fogja szivére emelni csövét.
S oly fáradtan vonszolják majd gyötrött testüket ők is
S szemük is, ha reánk emelik, oly fáradt, fáradt fénnyel
Fog imbolyogva kihúnyni.
Mint pergőtűz közepette ha a perc álmot vezényel.
S szemük is, ha reánk emelik, oly fáradt, fáradt fénnyel
Fog imbolyogva kihúnyni.
Mint pergőtűz közepette ha a perc álmot vezényel.
Óh Béke, piros rivalgás hogy ömlött volna körül
S fekete téboly roncsai, ha elébb lett volna elég,
Hogy hullámzottak volna, óh Béke, köszöntve feléd!
Igy? Igy csak fáradtak leszünk,
Félek, nagyon fáradtak.
S fekete téboly roncsai, ha elébb lett volna elég,
Hogy hullámzottak volna, óh Béke, köszöntve feléd!
Igy? Igy csak fáradtak leszünk,
Félek, nagyon fáradtak.
