3
3
Ó Vérmező, de sokszor láttalak...
Fölötted égett, szikrázott a nap,
Víg zene harsant fenn a várhegyen:
Ó add Uram, hogy mindig nyár legyen.
Nézd milyen szépek, dúsak itt a fák,
A levegőtől, naptól ittas ág,
De szép az ég, de jó, de kék, de mély,
S a fehér felhők azt súgják: remélj.
Fölötted égett, szikrázott a nap,
Víg zene harsant fenn a várhegyen:
Ó add Uram, hogy mindig nyár legyen.
Nézd milyen szépek, dúsak itt a fák,
A levegőtől, naptól ittas ág,
De szép az ég, de jó, de kék, de mély,
S a fehér felhők azt súgják: remélj.
Ó Vérmező, de sokszor láttalak...
Körülvettek fehérlő házfalak,
Körülöleltek ívelő hegyek,
S az ég, az sokszor összefolyt veled.
Ha ifjú szívem vitt a hegy felé,
Sokáig mentünk együtt, egyfelé,
A hegy lábánál búcsúztunk mi el
És nem törődtünk senki, semmivel.
Körülvettek fehérlő házfalak,
Körülöleltek ívelő hegyek,
S az ég, az sokszor összefolyt veled.
Ha ifjú szívem vitt a hegy felé,
Sokáig mentünk együtt, egyfelé,
A hegy lábánál búcsúztunk mi el
És nem törődtünk senki, semmivel.
Ó Vérmező, de sokszor láttalak...
Gyakran a hold, az égi lámpa vak,
Csillagtalan, sötét az éjszaka
És fojtogat a kétség kénszaga.
Ilyenkor volt, hogy féltem itt nagyon,
Hogy szívem minden kincsét itt hagyom,
Ilyenkor volt a Vérmező sötét,
Ilyenkor láttam rőt kisértetét.
Gyakran a hold, az égi lámpa vak,
Csillagtalan, sötét az éjszaka
És fojtogat a kétség kénszaga.
Ilyenkor volt, hogy féltem itt nagyon,
Hogy szívem minden kincsét itt hagyom,
Ilyenkor volt a Vérmező sötét,
Ilyenkor láttam rőt kisértetét.
Ó Vérmező, de sokszor láttalak...
Magasan állva meg-megáldtalak,
Este volt, ősz volt, eső volt, hideg
S te, mint a tenger, ringattad vized.
Vagy tél volt: köd előttem, köd utánam
Valaki talán halkan jön utánam,
Siet, utolér, megfog, jaj nekem:
"Szibéréai kínzó gyötrelem."
Magasan állva meg-megáldtalak,
Este volt, ősz volt, eső volt, hideg
S te, mint a tenger, ringattad vized.
Vagy tél volt: köd előttem, köd utánam
Valaki talán halkan jön utánam,
Siet, utolér, megfog, jaj nekem:
"Szibéréai kínzó gyötrelem."
Ó Vérmező, de sokszor láttalak...
Havas hegyoldal, havas várfalak,
S a holdsütötte, hűs hegyoldalon
Kis házikókban langyos oltalom.
Színes bazári kis faházikó,
Amin fehér vattából volt a hó,
Te jutsz eszembe, ám ez mind igaz,
De bár játék lett volna mindig s az.
Havas hegyoldal, havas várfalak,
S a holdsütötte, hűs hegyoldalon
Kis házikókban langyos oltalom.
Színes bazári kis faházikó,
Amin fehér vattából volt a hó,
Te jutsz eszembe, ám ez mind igaz,
De bár játék lett volna mindig s az.
Ó Vérmezők, de sokszor láttalak...
Most még utolszor ím megáldalak,
A nap lemegy, ruhája szétterül
Néhány szerelmes szemnek ékszerül.
Felékesíti ezzel kedvesét,
Fűz hozzá egy-két szót vagy egy mesét
Aztán sötét lesz, minden véget ér
S a Vérmező kietlen, puszta tér.
Most még utolszor ím megáldalak,
A nap lemegy, ruhája szétterül
Néhány szerelmes szemnek ékszerül.
Felékesíti ezzel kedvesét,
Fűz hozzá egy-két szót vagy egy mesét
Aztán sötét lesz, minden véget ér
S a Vérmező kietlen, puszta tér.
