1911
1911
Turcsányi Elek: Ady Endre novellái
Nyugat, 1911. évfolyam
A novellaíró Adynak is az az egyik legnagyobb érdeme, ami a lírikusé: a képekben gazdag, színpompás, kifejező és erőteljes nyelv. A költő, mint novellista tragikus magasságban jár, kivételes erejű történeteket ad, amelyek zsenijét nagyszerű világításba helyezik.
Fenyő Miksa: Ady Endre
Nyugat, 1911. évfolyam
Széljegyzetek a Vallomások és tanulmányok kötetéhez. A kötet nagy érték. Ragyogó érdekesség, végtelen szellemesség, mély bölcsesség, nemes őszinteség jellemzik. Stílusáról a legnagyobb elragadtatás hangján lehet írni. Vannak lapjai, melyeknek szépségei a költő legszebb verseire emlékeztetnek.
Szabó Dezső: A romantikus Ady
Nyugat, 1911. évfolyam
A romantikus vonásokról Ady Endre költészetében. A cikkíró egyúttal óvást emel az ellen, hogy Adyt és Baudelaire-t egymásmellé párosítsák. Utóvégre nem lehetetlen, hogy Ady pályája elején írt egy-két verset Baudelaire hatása alatt, de azért nincs ellentétesebb valami, mint ez a két egyéniség. Baudelaire egyik fő sajátsága bizonyos mesterkéltség és keresett démonkodás, míg Adynál éppen az a spontánság ragad meg, mellyel élete költészetébe szökik. Ebben a tekintetben nálunk csakis Petőfit lehet hozzáhasonlítani. Ady Endre nagy energiaforrást jelent a fiatal magyar generációnak. Titáni vergődései, tragikus víziói, nagy életmohósága hatalmas életszeretetet szuggerálnak. Ezzel a szuggesztív erővel állandó tényezője marad a léleknek. Az ő nyomán több hangulatban, több ritmussal éljük a világot. A szomorú Regnum Marianumban ő az élet szava: merjetek egész életet élni!
Névtelen cikkíró: Ady Endre
Révay Nagy Lexikona, 1 kötet.
Budapest, 1911.
Ady Endre életrajzának legfőbb adatai és irányának rövid jellemzése. A jellemzés megemlíti, hogy az új lírai irány a magyar költészet hagyományainak ellenére igyekszik művelni.
