Nagy Zoltán: Zenét…
Nagy Zoltán: Zenét…
Zenét ha hallgatsz, gondoltál-e rá,
Hogy hallgat-e az téged s mit te zengsz itt?
A tájat nézted: nézett-e a táj?
S illat ha szédít, mért hogy sose fáj
Hogy könnyű lelke nem tud rólad semmit?
Hogy hallgat-e az téged s mit te zengsz itt?
A tájat nézted: nézett-e a táj?
S illat ha szédít, mért hogy sose fáj
Hogy könnyű lelke nem tud rólad semmit?
S ha zeng a vágy szívedben s csendje éjén
A hang repül, mint eldobott zsarátnok,
Ó mért lesed, hogy más hang felel-e?
Ki istenét lelkében fellelé,
Puszták csendjén is boldog a zarándok.
A hang repül, mint eldobott zsarátnok,
Ó mért lesed, hogy más hang felel-e?
Ki istenét lelkében fellelé,
Puszták csendjén is boldog a zarándok.
Ha surranó fény leng lazult haján
S ajkán a szó mint illat suhan át,
Még mit akarsz? - Hallgasd, mit szíved áhít,
Tekintetének könnyű fuvoláit
S arcán a színek gyenge futamát.
S ajkán a szó mint illat suhan át,
Még mit akarsz? - Hallgasd, mit szíved áhít,
Tekintetének könnyű fuvoláit
S arcán a színek gyenge futamát.
Ne dobd a rózsát el, mert nem beszél.
Nyugodj meg, Lélek: szem-nem-látta táj,
Különös illat, mit be nem lehelnek,
Zengő kiáltás, melyre nem felelnek,
Magányos jaj mit visszafojt a száj.
Nyugodj meg, Lélek: szem-nem-látta táj,
Különös illat, mit be nem lehelnek,
Zengő kiáltás, melyre nem felelnek,
Magányos jaj mit visszafojt a száj.
