DÉRY TIBOR: FARKAS

Full text search

DÉRY TIBOR: FARKAS
Lágyan dereng már a messzi csúcsok körül,
már az első hajnali fuvallat zihálva
lefordul a vasravert völgy fölé s a vad ezüst
fenyők zúgva lövöldöznek nyilaikkal
           a fűben lapuló
           farkasra, az őszhomlokúra
már felröppennek a lomb közül a madarak
bomló csokrai s a sötétség bozótjából
im, égő torkát tátva kitör a nap és hosszú
sörényét megrázva széttekint: ott lenn
           négy lábát megveti
           s üvöltve köszönti őt a farkas
s most leszegzett fejjel loholva megindul
alatta, az úton, mely a magányba vezet,
a csillagtalan térbe - oda, hol fáklya
nem világit, csont nem zörög, elfagy a virág
           s a szabad mezőnyön
           süketen fujnak a híg szelek.
Rohanj fölöttem, üvöltő égi társ
- te neveltél fel! - rohanj aranyszőrű anyám!
Ki csattogó fogakkal vivódom idelenn
s a tompa csordából magamat kimartam
           most őszülő szüggyel
           lankadtan ügetve fényedben
im elhagyom én is az átkozott vidéket,
mely dögszagon hizik s ebszivek lármájától
hangos, ahol az utolsó remény is
elbukott: az óllá szükült világot elhagyom,
           nyüzsgő férgeinek
           hadait elrúgva magamtól,
most a szabadság hona felé tartok.
Homlokomon sebek vörös koszoruja
s meredező nyilakból nyakam körül
farkasörvemet csörgetem. - Sötét a világ.
           Harapj a szivembe
           anyám, innét kiváltani!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi