DÉRY TIBOR: SZERELEM
DÉRY TIBOR: SZERELEM
Érdes zörgő lombot ingat fejem fölött
lassan az esti szél s a levelek lapos
egérárnyékait halkan táncoltatja
szivemen. A magas füben fekszem s némán
várom, hogy odafenn végre az örök lomb
megnyiljék, a sötétség,
lassan az esti szél s a levelek lapos
egérárnyékait halkan táncoltatja
szivemen. A magas füben fekszem s némán
várom, hogy odafenn végre az örök lomb
megnyiljék, a sötétség,
s a zörgő ágak közül fölémhajtsa holdas
homlokát a szerelem. Boldogságos arc!
hogy felragyognék zugó sugaraidtól
s az árnyékból kikelnék s áttüzesedve
mint a bárányfelhők táncolnék a szélben
a táncoló árnyak közt
homlokát a szerelem. Boldogságos arc!
hogy felragyognék zugó sugaraidtól
s az árnyékból kikelnék s áttüzesedve
mint a bárányfelhők táncolnék a szélben
a táncoló árnyak közt
kikből kiváltasz, megválthatatlan fej!
Sugaras hajadat kibontva éjszaka
rámveted örök tekinteted: ez a fény
érleli minden eljövendő órám
lassan forgó koszoruját homlokomon,
a halált is ez.
Sugaras hajadat kibontva éjszaka
rámveted örök tekinteted: ez a fény
érleli minden eljövendő órám
lassan forgó koszoruját homlokomon,
a halált is ez.
