FEKETE LAJOS: MINT HIVŐK NÉZNEK
FEKETE LAJOS: MINT HIVŐK NÉZNEK
Azt hiszitek,
ha holnap uccát seperve
a legemberibb munkát kezdeném,
akadna valaki úri féreg,
(egykor barátom)
aki megállna valamely ucca szögleténél
s igy szólna a járókelőkhöz:
ez a jóember közülünk való.
Nem!
- Tévelygő szegény,
talán bolond is.
Urak,
ez a toprongyos pálinkát ivott,
ez a napszámos pálinkát ivott!...
De mikor este
a legszebb szegénység négy fala között
bibliát lapoznék,
(az örök ember örök költeményét,)
lelkem békéjét száz irgalmas szóért
nem adnám cserébe.
És simogatnám bölcs, nagy nyugalommal
fiatal arcom négyhetes szakállát.
Fejem akkor hajtanám nyugalomra,
ha lelkem minden zugát újra
kisepertem
s tiszta igékkel becsuknám a Könyvet.
Szobám sarkába egy pillantást vetnék,
hol seprőm húzódna fáradtan,
zihálva
s úgy néznék bizón, boldogan feléje,
mint hivők néznek az igaz keresztre. -
Érdes kezemmel meg is simogatnám,
mert hálás szerszám az,
aki egy darab kenyérrel
a holnapi napon újra megvált engem...
ha holnap uccát seperve
a legemberibb munkát kezdeném,
akadna valaki úri féreg,
(egykor barátom)
aki megállna valamely ucca szögleténél
s igy szólna a járókelőkhöz:
ez a jóember közülünk való.
Nem!
- Tévelygő szegény,
talán bolond is.
Urak,
ez a toprongyos pálinkát ivott,
ez a napszámos pálinkát ivott!...
De mikor este
a legszebb szegénység négy fala között
bibliát lapoznék,
(az örök ember örök költeményét,)
lelkem békéjét száz irgalmas szóért
nem adnám cserébe.
És simogatnám bölcs, nagy nyugalommal
fiatal arcom négyhetes szakállát.
Fejem akkor hajtanám nyugalomra,
ha lelkem minden zugát újra
kisepertem
s tiszta igékkel becsuknám a Könyvet.
Szobám sarkába egy pillantást vetnék,
hol seprőm húzódna fáradtan,
zihálva
s úgy néznék bizón, boldogan feléje,
mint hivők néznek az igaz keresztre. -
Érdes kezemmel meg is simogatnám,
mert hálás szerszám az,
aki egy darab kenyérrel
a holnapi napon újra megvált engem...
