Török Sophie: Név a papiron
Török Sophie: Név a papiron
Nem voltál itt – kinyujtottam érted borzongó
karjaimat. Ablakon át, tetőn át, szürke
ködoszlopokon át nyúltam feléd
néma csengőn, süket áramon
erőtlen vágyon át nyúltam feléd
de karjaim csak nyugtalanságot meritettek.
Szivemmel is kerestelek – nem voltál
sehol, emlékeimbe nyúltam:
csupa tüske szúrt.
Belepett a nyugtalan alkony.
Ekkor hirtelen megenyhültem –
lehajoltam csendesen és boldogan
s egy hüvös papirlapon
megcsókoltam meleg nevedet.
karjaimat. Ablakon át, tetőn át, szürke
ködoszlopokon át nyúltam feléd
néma csengőn, süket áramon
erőtlen vágyon át nyúltam feléd
de karjaim csak nyugtalanságot meritettek.
Szivemmel is kerestelek – nem voltál
sehol, emlékeimbe nyúltam:
csupa tüske szúrt.
Belepett a nyugtalan alkony.
Ekkor hirtelen megenyhültem –
lehajoltam csendesen és boldogan
s egy hüvös papirlapon
megcsókoltam meleg nevedet.
