GELLÉRT OSZKÁR: CSATATÉR
GELLÉRT OSZKÁR: CSATATÉR
Versem, versem, mi lett belőled
Azóta hogy élővé formáltalak:
Álltál szikáran, kinyujtott nyakkal, ökölbeszorított kezekkel
Mint próféta, aki a gonoszság várát
Döngeti s várja, hogy dőljenek össze a falak.
Azóta hogy élővé formáltalak:
Álltál szikáran, kinyujtott nyakkal, ökölbeszorított kezekkel
Mint próféta, aki a gonoszság várát
Döngeti s várja, hogy dőljenek össze a falak.
Versem, versem, mi lett belőled
Azóta hogy élővé formáltalak:
Ültél könyöklőn, a könyvre hajolva,
Tudós, aki várja hogy átveszi végre
Birodalmát a földön a tiszta gondolat.
Azóta hogy élővé formáltalak:
Ültél könyöklőn, a könyvre hajolva,
Tudós, aki várja hogy átveszi végre
Birodalmát a földön a tiszta gondolat.
Versem, versem, mi lett belőled
Azóta hogy élővé formáltalak:
Térdeltél mártirként, aki jobbját a szelídség
Alázatával szorítja szivére
S várja, hogy a lélektől elváljon a salak.
Azóta hogy élővé formáltalak:
Térdeltél mártirként, aki jobbját a szelídség
Alázatával szorítja szivére
S várja, hogy a lélektől elváljon a salak.
Halottak! Halottak mind!
Igazság, értelem: hiába vártalak,
Jóság, hiába mondtam, hogy érted csak s általad,
Halottak! Halottak mind!
Igazság, értelem: hiába vártalak,
Jóság, hiába mondtam, hogy érted csak s általad,
Halottak! Halottak mind!
Te, mint akit fullasztó gáz lepett meg,
Te, mint akit siket gránátnyomás ért,
Te, mint akin egy vak szurony átszaladt, –
Megdermedt versek, merev héroszok,
Megannyi puffadt, átokvert alak,
Panoptikum!
S hol a varázsló, aki szól: Megváltalak.
Te, mint akit siket gránátnyomás ért,
Te, mint akin egy vak szurony átszaladt, –
Megdermedt versek, merev héroszok,
Megannyi puffadt, átokvert alak,
Panoptikum!
S hol a varázsló, aki szól: Megváltalak.
S versem, versem, mi lett belőled
Azóta hogy élővé formáltalak:
Akkor mezítlen, a szerelem titkos mosolyával
Feküdtél hanyatt a viruló mezőn
Az időtlen kék égre merengve
Karod párnája a nyakad alatt.
Azóta hogy élővé formáltalak:
Akkor mezítlen, a szerelem titkos mosolyával
Feküdtél hanyatt a viruló mezőn
Az időtlen kék égre merengve
Karod párnája a nyakad alatt.
Most csontváz vagy. És szemed és szájad
És szived helyén tátongó lyuk maradt.
Husodat rég lerágták rólad
Vadak és madarak és dögbogarak.
De uj dallá lettél: üvöltő, károgó,
Cirpelő dallá, mindegy! Áldalak.
Tetemedből az időtlen kék égre szárnyalt
Minden izom s minden idegszál
S minden véres falat!
És szived helyén tátongó lyuk maradt.
Husodat rég lerágták rólad
Vadak és madarak és dögbogarak.
De uj dallá lettél: üvöltő, károgó,
Cirpelő dallá, mindegy! Áldalak.
Tetemedből az időtlen kék égre szárnyalt
Minden izom s minden idegszál
S minden véres falat!
