GULYÁS PÁL: A VIHARZÓ DIÓFA

Full text search

GULYÁS PÁL: A VIHARZÓ DIÓFA
Egy diófához vitt az utam.
Nincs harsona, kürt, hogy micsoda futam,
micsoda lobogás,
micsoda robogás
volt ez a fa,
pedig állt egy helyben erős dereka!
Nem emberek kísértek utamon:
egy-egy szőllőtő, egy-egy üde lomb,
alattam a por
milliárdja omolt
cigánykereket,
míg fent a vidám Nap rámnevetett.
Egyszer csak villámot vet az ég,
megereszti a felhők lángszekerét.
Mint harcparipák,
tombolt a világ:
bérc, róna, berek,
nyargaltak a tarkaruhás elemek.
Ott állt a fa elszántan, szabadon!
Zuhogott, zakatolt a fa, mint a malom:
forgatta levelét,
rengette tetemét,
hidrafejét,
rohamozta a szélvihar ércerejét.
Száz karral hiába ragadta meg őt
a százkaru, ködsisakú levegő:
keserű gyökere
menekült lefele,
hol a halál
töltötte talpaiba italát.
Már fent a szivárvány bontotta puhán
szineit a felhők várkapuján…
S mint harci vitéz,
vért ontani kész,
a fa vert szaporán:
száz ágboga száz repülő buzogány.
Rém volt ez a fa, mint rém a bölény,
mely őrjöngve fut börtöne rengetegén!
Az elrobogó
Föld felrohanó
dühe volt ez a fa,
pedig állt egy helyben erős dereka!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi