ZELK ZOLTÁN: TÖREDÉK
ZELK ZOLTÁN: TÖREDÉK
Már egyre halkabb s tépettebb az ének,
összeszorított fogak köt szakad –
zord kétséget hoztak a férfiévek:
mi lesz, ha örök némaságba fagy
ajkad – s élsz majd, mint fa, mely levelét
elhullatta s letörtek ágai
s nem érti kopasz s félholt életét:
mért kell lombos társak közt állani?
összeszorított fogak köt szakad –
zord kétséget hoztak a férfiévek:
mi lesz, ha örök némaságba fagy
ajkad – s élsz majd, mint fa, mely levelét
elhullatta s letörtek ágai
s nem érti kopasz s félholt életét:
mért kell lombos társak közt állani?
Vagy tán nem is fáj majd e némaság,
csak múló düh sziszeg a fogakon
s mint éhes hernyó eperlevelet:
mindent, mindent átrág az unalom…
csak múló düh sziszeg a fogakon
s mint éhes hernyó eperlevelet:
mindent, mindent átrág az unalom…
