FÜST MILÁN: HAJNAL ELŐTT
FÜST MILÁN: HAJNAL ELŐTT
A nyírfák kérgében a csend…
S a hű csillag figyel…
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?
S a hű csillag figyel…
Nem halljátok-e hát
A kis csillagok sóhaját?
Nekik már menni kell,
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszin leszek s áradni fog
Szivemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, – nem érzitek?
De én még itt maradhatok
S mért is ne tenném?
Sóhajra mindenkor van ok
S minek halnék meg ily korán,
Ha még egy pirkadatot láthatok?
Majd rózsaszin leszek s áradni fog
Szivemből énekem, akár a nagy vizek
S a hold alól a szél
Máris ringatná habjaim, – nem érzitek?
Oh kár fáradnod vélem égi dajka, – lásd
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba’ fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállitott,
Vaj’ mi történik ott?
Már gondolom, – légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán…
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.
Öreg vagyok
S nem érdemlek már annyi gondozást,
De ott, de ott, az ablakokba’ fenn
Kigyúlt a fény, világosság lett hirtelen
S megállitott,
Vaj’ mi történik ott?
Már gondolom, – légy gyengéd égi lány,
Ott gyermek született talán…
Oh én öreg csavargó, látod, hogy sirok.
