NÉVAI LÁSZLÓ: KEZEMBEN A KÉPED
NÉVAI LÁSZLÓ: KEZEMBEN A KÉPED
Csak forgatom a kezemben.
De mintha nem érteném.
Az ujjam óvatosan remeg, –
Vigyázz, ha a képed elejtem!…
De mintha nem érteném.
Az ujjam óvatosan remeg, –
Vigyázz, ha a képed elejtem!…
Remegő kezed felettem
a karom segitse meg,
lazítsa fölöttem a levegőt;
deres suhogását sejtem
a karom segitse meg,
lazítsa fölöttem a levegőt;
deres suhogását sejtem
a szárnynak. Elátkozom neked őt,
ki ott bujkál a szemedben,
ki ott bujkál a szemed mögött,
ki ott bujkál a szemedben,
ki ott bujkál a szemed mögött,
ki miatt ideges kezemben
a félelem meglökött,
hogy a tested reszket az ujjaimon,
hogy én is beleremegtem,
a félelem meglökött,
hogy a tested reszket az ujjaimon,
hogy én is beleremegtem,
mert már a kezed felettem
nem érzem a vállamon. –
Most már hiába is érteném,
tudom, hogy a képed elejtem.
nem érzem a vállamon. –
Most már hiába is érteném,
tudom, hogy a képed elejtem.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ORPHEUS ÉS EURYDIKE
Bertoni Artaxerxesének római előadásán a muzsika hirtelen elhallgatott. Mi az, mi történt? szólt le a megrémült énekes a zenészeknek. Sírunk! felelték a muzsikusok s megkönnyebbülve fölemelték a hangszereket.
Régi olasz anekdota.
Régi olasz anekdota.
