FEKETE LAJOS: HALÁLJÁTÉK A HEGYEN
FEKETE LAJOS: HALÁLJÁTÉK A HEGYEN
Különös táj ez! a hegyoldalon
szalad az út;
kerékcsapáson követem én is,
lám hova fut?
Már-már a csúcsra ér a keréknyom
s kettészakad,
mint két testvér, kit más-más irányba
űz a harag.
szalad az út;
kerékcsapáson követem én is,
lám hova fut?
Már-már a csúcsra ér a keréknyom
s kettészakad,
mint két testvér, kit más-más irányba
űz a harag.
Utak példája zavarba hozott
engemet is,
melyikre lépjek, – amelyik le, vagy
felfelé visz?
Haragra gyújt: – csak nem torpanok meg
a cél előtt?
néhány ugrás még s már is elérem
a hegytetőt.
engemet is,
melyikre lépjek, – amelyik le, vagy
felfelé visz?
Haragra gyújt: – csak nem torpanok meg
a cél előtt?
néhány ugrás még s már is elérem
a hegytetőt.
Milyen világ van idefönn, nézd csak!
hogy fúj a szél;
gondolok egyet: – hanyattfekszem majd, –
talán nem ér.
S amint heverve nézem a borús
őszi eget,
lassan behullnak sárguló, fonnyadt
tölgylevelek.
hogy fúj a szél;
gondolok egyet: – hanyattfekszem majd, –
talán nem ér.
S amint heverve nézem a borús
őszi eget,
lassan behullnak sárguló, fonnyadt
tölgylevelek.
Előbb arcomra hull egy levél s mint
halál keze
ott van, míg le nem fújja forró szám
lehellete.
Aztán mellemre húllnak a tölgyfa
levelei
s szívemnél csörögnek mint a halál
ujjhegyei.
halál keze
ott van, míg le nem fújja forró szám
lehellete.
Aztán mellemre húllnak a tölgyfa
levelei
s szívemnél csörögnek mint a halál
ujjhegyei.
Elfúvom őket!… De, hogy szusszal már
alig birom,
hamar támad egy bolondos, őszi
gondolatom:
hulljon a lomb csak, zizzenésére
nem moccanok,
úgy fekszem itt fönn, a hegytetőn majd
mint a halott.
alig birom,
hamar támad egy bolondos, őszi
gondolatom:
hulljon a lomb csak, zizzenésére
nem moccanok,
úgy fekszem itt fönn, a hegytetőn majd
mint a halott.
Ahogy csak tudom, visszatartom a
lélekzetem,
szemem lehúnyom s két karomat is
széjjel vetem…
Halálos csend lesz. – Szinte hallom a
fagyökerek
csatornáin a földbe lefutni
a véremet.
lélekzetem,
szemem lehúnyom s két karomat is
széjjel vetem…
Halálos csend lesz. – Szinte hallom a
fagyökerek
csatornáin a földbe lefutni
a véremet.
S vértelen karom úgy elernyed a
lombok alatt,
alig érzem, hogy kezemfején kis
dögbogarak
gyűléseznek, mert nagy gyanu támadt,
hogy a halott
körme a sötét avar alatt is
szépen ragyog.
lombok alatt,
alig érzem, hogy kezemfején kis
dögbogarak
gyűléseznek, mert nagy gyanu támadt,
hogy a halott
körme a sötét avar alatt is
szépen ragyog.
De egy bogár úgy gondolta míg a
vitába’ tart,
próbát vesz rajtam s hitvány csápjával
kezembe mart.
Szisszentem egyet: jobb lesz ha mindjárt
feltámadok;
felugrottam hát s fejembe nyomtam
a kalapot.
vitába’ tart,
próbát vesz rajtam s hitvány csápjával
kezembe mart.
Szisszentem egyet: jobb lesz ha mindjárt
feltámadok;
felugrottam hát s fejembe nyomtam
a kalapot.
Ruhám és arcom tele volt a tölgy
lombjaival,
de én csak vígan daloltam, szinte
a hegyoldal
zengett bele s mint jókedvű faun ha
lány után fut,
repültem haza, nem törődve, hogy
merre az út.
lombjaival,
de én csak vígan daloltam, szinte
a hegyoldal
zengett bele s mint jókedvű faun ha
lány után fut,
repültem haza, nem törődve, hogy
merre az út.
