FEKETE LAJOS: LÉHŰTŐK
mint azoké kiket a déli nap
a verőfényes Dunapartra csal,
hogy divatból mutassák magukat.
hanyattfekve, foltosan mint a zsák
s félignyitott szempillán keresztül
nézve is látják mily szép a világ.
magasbaszökő karcsú íveit
az egymás után elmúló napok
hiábavalósága közt lesik.
tán azt sem hallják gyomruk hogy korog,
mert éhségük a biztató meleg
nap tanácsára meghunyászkodott.
és lábhegyével ébresztgeti az
alvót: – jó ember! ezt a csomagot
nem vinné el? – s a jó ember pimasz
Mert az álom könnyebb mint a málha!
a napsugár meg meleg takaró;
ki törődik csomagos bajával
úgy él az ember, hogy szinte ragyog
a népfénytől kikalapálva és
nem emel a munkának kalapot.
(igy Pestről nézve) alkonyatba húll,
szendergő fecskékkel a Dunapart
népe a hidak lábához lapul.