JANKOVICH FERENC: KISLEÁNYHOZ
JANKOVICH FERENC: KISLEÁNYHOZ
Kinek fején már frissen jár a nap
s csalitjaid csak most sarjadzanak,
szellő sem éri takaró ruhád:
szép vagy, te drága becsukott virág!
s csalitjaid csak most sarjadzanak,
szellő sem éri takaró ruhád:
szép vagy, te drága becsukott virág!
Járkálsz a kertben, próbálod magad,
ruhád alá fátyolkák hajlanak,
ugró szivedben bujkál a mosoly:
ha lefekszel, rablókkal álmodol…
ruhád alá fátyolkák hajlanak,
ugró szivedben bujkál a mosoly:
ha lefekszel, rablókkal álmodol…
De fejed körül csöndeskék az éj,
alvó homlokod szelid holdkaréj,
szemed talán álmodban fölragyog,
mert sosem hulltak benne csillagok – –
alvó homlokod szelid holdkaréj,
szemed talán álmodban fölragyog,
mert sosem hulltak benne csillagok – –
