JANKOVICH FERENC: MENEKÜLŐ NAP
JANKOVICH FERENC: MENEKÜLŐ NAP
Templom mögött a temető,
és minden, minden arra megy:
arra szalad a lüktető
nap is és arra néz a hegy,
arra merül a kanna szintig
a kut gödrében s arra, mindig
arra mutogat minden ág,
arra lesnek a tyukok is, míg
fölcsipik a kukoricát.
és minden, minden arra megy:
arra szalad a lüktető
nap is és arra néz a hegy,
arra merül a kanna szintig
a kut gödrében s arra, mindig
arra mutogat minden ág,
arra lesnek a tyukok is, míg
fölcsipik a kukoricát.
Ma egész nap menekülök,
mindig a temetőt kerülöm:
akárha asztalhoz ülök,
akárha fekszek a füvön,
akárha kint a néma parton
fejfákhoz közelitem arcom
s az éveket betüzgetem,
mindig, akárha nyitva tartom,
akár lehunyom a szemem.
mindig a temetőt kerülöm:
akárha asztalhoz ülök,
akárha fekszek a füvön,
akárha kint a néma parton
fejfákhoz közelitem arcom
s az éveket betüzgetem,
mindig, akárha nyitva tartom,
akár lehunyom a szemem.
