BARTALIS JÁNOS: A FEKETE GONDOLAT KIVIRÁGZIK
BARTALIS JÁNOS: A FEKETE GONDOLAT KIVIRÁGZIK
Rossz éjszaka.
Álmatlan vergődés.
A fekete gondolat kivirágzik.
Álmatlan vergődés.
A fekete gondolat kivirágzik.
Ó, ha nekem is el kell majd mennem,
Mint annyi sok másnak én előttem.
Egy csunya őszi délután legyen,
Egy rossz, rossz, vad napon talán –
És meg kell az Ur előtt jelennem.
Mint annyi sok másnak én előttem.
Egy csunya őszi délután legyen,
Egy rossz, rossz, vad napon talán –
És meg kell az Ur előtt jelennem.
Akkor mindent jelentek Neki.
Bús életemből minden percet, napot.
Amit elvett és adott:
A röpke félórát és hulló könnyet –
És az Ur előtt búsan megállok.
Bús életemből minden percet, napot.
Amit elvett és adott:
A röpke félórát és hulló könnyet –
És az Ur előtt búsan megállok.
Akkor számot adok majd.
Elmondok mindent életemből.
Voltam és lenni nem tudtam –
S a könnyek dülnek két szememből.
Elmondok mindent életemből.
Voltam és lenni nem tudtam –
S a könnyek dülnek két szememből.
Mostoha sors,
XX. század,
Erdély – mondom.
Az élet volt hozzám kegyetlen.
Jó órám volt sok,
De függtem többször a kereszten.
XX. század,
Erdély – mondom.
Az élet volt hozzám kegyetlen.
Jó órám volt sok,
De függtem többször a kereszten.
