FENYŐ LÁSZLÓ: KÁBULAT

Full text search

FENYŐ LÁSZLÓ: KÁBULAT
A kábulatnak tompa nehezéke
húz alvásba, mely fölött fecskeként
a kékhasú álom köröz.
Nehéz ételek erjedő salakja
s erjedő lelkiismeret
dolgozzák, zörgetik meg ezt az alvást,
mely nyugtalan s ki-kicsap, mint viharban
érc-villanása a harangtoronynak.
Hány kábult óra és elkábitott
félnap, féléjszaka
hullott le eszméletlenül
az Idő nagy szemét-vermébe!
Trágyáz-e majdan valamit?
Vagy mindörökre vége, vége?
S majd jön a kábulat, az egyre széditőbb.
Elhalt aranypengése az Időnek,
napok és órák tompán dübögnek,
mint kőbányában a munka.
Torz és szürke tömbök uralma ez:
a szikes vénség
s egyetlen fény reménye,
kék remegéssel ötvözött
közeli messzeség:
az elmulás ring homlokod felé.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi