Illyés Gyula: Szabédi László: Alkotó szegénység • Bólyai Akadémia kiadása
Illyés Gyula: Szabédi László: Alkotó szegénység •
Bólyai Akadémia kiadása
Bólyai Akadémia kiadása
Van ebben a kis kötetben egy remek; címe az, ami a köteté.
Olyan a lakásunk, mint egy törékeny
üvegedény, olyan, mint egy cirádás
fafaragvány, mint egy műemlék,
drágás
régiségkereskedő üzletében.
üvegedény, olyan, mint egy cirádás
fafaragvány, mint egy műemlék,
drágás
régiségkereskedő üzletében.
Félig ülünk a székre: el ne törjön;
lábunk a szőnyeget alig éri,
és óvatosan álmodunk a régi
ágyakban, hogy ne ébredjünk a földön.
lábunk a szőnyeget alig éri,
és óvatosan álmodunk a régi
ágyakban, hogy ne ébredjünk a földön.
Mint vérbeli műértők, úgy tanyázunk
kincsek között, melyeket túl finommá
csiszolt az alkotó szegénység. Félünk,
kincsek között, melyeket túl finommá
csiszolt az alkotó szegénység. Félünk,
hogy egyetlen rossz mozdulat lim-
lommá
zilálná kincseinket. Úgy vigyázunk,
hogy szinte nem is mozgunk, nem is
élünk.
lommá
zilálná kincseinket. Úgy vigyázunk,
hogy szinte nem is mozgunk, nem is
élünk.
Tán csak a harmadik sor «drágás» szava helyett kellene valami símább, gördülékenyebb. S az utolsó szakasz első «hogy»-a helyett kívánna az ember «mert»-et. De a vers így is kerek és pompás, egyszerű és minden ízében tartalmas, élvezet felmutatni is.
Összesen vagy húsz vers van a kötetben, közülök vagy tíz ilyen. Bőven elegendő egy költő megismeréséhez.
Magvasság, egyszerűség és igény – milyen sokat mondanak újból ezek a szavak! Szabédi verseit ezek jellemzik. Egy-egy sora s fordulata hosszas fejlődésről tanuskodik, munkáról, elmélyedésről, tanulásról és így van ez jól: a készet szép nyujtani. Abban becsüljük az egyszerűséget, aki ezzel is gazdagságot ad. Közben milyen könnyed is ez a tartalmas költő.
Boldog vagyok kicsit,
mert kínjaim kicsik,
fut a nagyja előlem;
multam muló agyrém,
a szabédi nagyrét
kapat már új erőre…
mert kínjaim kicsik,
fut a nagyja előlem;
multam muló agyrém,
a szabédi nagyrét
kapat már új erőre…
E költőnek nem marad iskolás anyag irodalmi multunk. Épp ily meghitten-otthonosan mozog az elbeszélő költészet hagyományai közt s a székely balladákban.
Mert – mint Bözödi György ugyancsak egyszerűsége által rokonszenves előszavából tudjuk – Szabédi székely, annak az ifjú erdélyi írónemzedéknek tagja, amely a regionalizmust is úgy szólaltatja meg, ahogy kell: európai színvonalon s amelynek így a regionalizmus csak jelzője s nem értékmérője. Szabédi László székely, de ezzel az első lírai gyüjteményével az egész ifjú magyar költészet igen értékes tagja lett.
