Schöpflin Aladár: Romlás • Bözödi György regénye – Stádium
Schöpflin Aladár: Romlás •
Bözödi György regénye – Stádium
Bözödi György regénye – Stádium
A Székely bánja című nagyon derék könyv szerzője, mikor regényt kezdett írni, nyilván azt hitte, hogy neki ebbe bele kell írni mindent, amit az emberekről, különlegesen a székelyekről tud, amit valaha elgondolt, vagy elképzelt, ami írásközben az eszébe jutott és amit innen vagy onnan megtanult. Szóval úgynevezett világnézeti regényt akart írni, fölépíteni egy széles ívű székely világképet. A hajlama és képessége azonban nem erre való, nincsen rá filozófiai magaslata és nincs ereje azt a sokat, amit markol, jól megfogni; nem tudja gondolatait epikába olvasztani. Szereplői kitartóan és megállíthatatlanul elmélkednek és okoskodnak, elmélkedésük nincs kapcsolatban lényükkel és sorsukkal, nem ők beszélnek olyan sokat, hanem az ő szájukkal Bözödi, a regényíró. Ezek az elmélkedések olyanok, mint a zivatar után a patak vize, amely mindenfélét visz magával, értékes dolgokat és haszontalan szemetet egyforma sodrással. Az író mindent beleír könyvébe, ami eszébe jut, válogatás nélkül s így fínomabb gondolatai is belevesznek a közhelyek és alaptalan képzelgések tömkelegébe. Hogy ezek az elmélkedések mennyire nem kapcsolódnak bele a regényhelyzetekbe, arra csak egy példát hozok fel. A regényben legtöbbet szereplő fiatal emberbe, aki szünidejét a székely falusi szülői házban tölti, beleszeret szintén ott nyaraló testvérbátyjának a felesége, afféle székely falusi Bovaryné. Egy reggel, a fiú még az ágyban van, bejön hozzá az asszony, nem titkolt szerelmi szándékkal az ágya szélére ül – és a fiú elkezd elmélkedni, erkölcsről, családról, világról, hosszú oldalakon keresztül, egyéb nem is történik. Hogy tud író ilyen jelenetet elképzelni? Az embernek igazán erőltetni kell magát, hogy ezt a szóáradatát a monológoknak – mert párbeszédek alig vannak, mindig egy ember beszél és a többiek hallgatják – végigolvassa.
Pedig Bözödiben van tehetség. A székely falu nyomott atmoszférájából tud valamit éreztetni, sokszor felvillan alakjainak egy valószerű mozdulata vagy arcvonása. A székely unitárius pap és a felesége közötti helyzet elevenen van szemléltetve s a pap szereplése a román templom felszentelésekor százszor jobban mutatja meg a magyar kis-intelligencia helyzetét a román uralom alatt, mint az összes okoskodások az erdélyi magyarság sorsáról. Tipikusan az a helyzet ez, mikor egy tehetséges író azokba a túlzott pretenziókba bukik bele, amelyeket önmagával és művével szemben támaszt.
