Mohácsi Jenő: “Boldogult Katona Jósef úr”
Mohácsi Jenő: “Boldogult Katona Jósef úr”
Igen háládatos vagyok Tisztelendő Uramnak, hogy oly gyorsan olvasta el manuscriptumomat és most föláldozta vasárnap délutáni nyugalmát is, hogy megmondja szerény házamban nekem oly fontos itéletét Árpádi ház nevezetü drámámról. Itt Gombán, nemes Somogy vármegye legparányibb falujában, Tisztelendő Uram az egyetlen férfi, akire uj müvem lecturáját rábizni mertem. A szeptemberi verőfény, melyet itt a pitaron élvezünk, nem oly édes mint azok a fellengmagas szavak, amelyeket alanti müvemre pazarolni kegyes volt. De ugy-e, e Kálmán királyunk letüntéről szóló históriai tétemények átalján ugy vannak poeticailag kifejlesztve, hogy tanuságot tehetnek egy merészebb szökelmü szellemről, amelynek magamat tartani nem átallok. Már képzeletemben magam előtt látom a kinyomandó könyv ékes betüjü cimiratát: Árpádi ház. Játékszini hős rajzolat két szakaszban. Irta Bárány Boldisár, hites Ügyvéd. Székes-Fejérvárott, Számmer Pál betüivel. 1836. Mert jövő esztendőre ez a könyv biztosan megjelenik. Életem első könyve. Pedig már a harmadik lehetne. Már 1812-ben adták Pesten Sajdár és Rurik, vagy Margit szigete Pest és Buda között elnevezésü nézőjátékomat négy Nyilásban, és ahogy a nekem megküldött szini cédulából látom, Kassán nemrégen, ez év májusában játszották igen nevezetes theátromi aktorok Szittyay magyarok kiindulása Ázsiából a hét magyar kapitán alatt cimü vitézi játékomat négy Nyilásban. De ez az Árpádi ház, ez életem főmüve. Amint Tisztelendő Uram tapasztalhatta, e műv még bevégezetlen. Készen van belőle Borusláw, elő-játék egy Nyilásban, és A Király Éje, szomoru játék három felvonásban. Ez az első szakasz. A másik szakasznak Viszonlátás lesz a cime. Azt merem hinni, hogy gombai magányomban egy a német romantikával rokonult classicai müvet sikerült construálnom, melytől a spectator egy széditő borzalom feneketlen rianyaiba rándul alá le. Nincs igazam. Tisztelendő Úr? Szeretve tisztelt lelkiatyámnak be is vallom ezt a hiedelmemet, bár a müv jambikus lejtésü Ajánlásában ezt szerényebb illedelemmel fejezem ki. Ott fejledő szerény Arcádi elmének mondom magam. Aztán igy szólok:
Mig Hunnia’ tudósb Nevtonjai
Mabilloni százrétü észmüvekkel
Gránit pyrámot tesznek Uj-Budán le,
’S bátran aratják a’ dücstapsot ott:
Ez, Ossiáni zsenge ötletek’
A’ Schilleri reflexiók – Sentimentalismus’
Az Északi Páthosz’ gyenge vissza-hangzata
Félénk bokorban nyilladó virágként
Mer csak felétek bár közelgni el:
De a’ kegy’ Aegisz ernyén más jeles
Dücsőeb áldozat során meg állhat… –
Mabilloni százrétü észmüvekkel
Gránit pyrámot tesznek Uj-Budán le,
’S bátran aratják a’ dücstapsot ott:
Ez, Ossiáni zsenge ötletek’
A’ Schilleri reflexiók – Sentimentalismus’
Az Északi Páthosz’ gyenge vissza-hangzata
Félénk bokorban nyilladó virágként
Mer csak felétek bár közelgni el:
De a’ kegy’ Aegisz ernyén más jeles
Dücsőeb áldozat során meg állhat… –
Gothicai idomu müvemmel egyivásunak csak azokat a drámákat ösmerem el, amelyeket Vörösmarty és a két Kisfaludyak szerzettek. Ezt és sok egyebet megmondok hős rajzolatom Elő-Szójában, valamint a könyv végéhez kötendő Mellékjegyzetekben, melyek itt vannak a kezemben. Látom Tisztelendő Uram ajakán azt a kérdést lebegni, hogy miért nem szólok ellenleg méltánylattal ama szini müről, azaz drámáról, amelyet Tisztelendő Uramnak nemrégiben lectura céljából kölcsönadtam és amelynek titulusa Bánk bán? Miért nem szólok, amikor pediglen eme drámának az izletszabályok szerinti kifejtődéséhez elég sok közöm volt, aminek Tisztelendő Uram is tudója.
Felelet végett hadd citáljam az Árpádi ház Elő-Szójának néhány sorát, mely igy hangzik:
– Maga Bánk-Bánunk, a’ jeles viszontagságu Honni Hős Grillparzer kezeire szorult, hogy Eposz vagy Dráma alakban jól léphessen ki a’ feledtségből –
A Mellékjegyzetekben, amelyek a műv után fognak következni, ehhez még eme sorokat füzöm:
»Bánk-Bánunk Grillparzer kezeire szorult« – Nem feledve boldogult Katona Jósef úr Bánkbán-müvét, melly több évekkel előbb mint amaz, kijött, de a’ történeti cselekvény bökkenője – elatere – titka kerülve ’s mintegy homályba leplezve, ’s ugy látszik a’ Shakespeari Humoristica affectáltan üzve van. Grillparzertől 1830-ban kiadott «Bancbanus, der treue Diener seines Herrn, Trauerspiel in fünf Acten», Halirschtól megrostálva, a’ mennyire regényesb, a’ történeti cselekvény ingeréhez vagy titkához közelb jár.
Tisztelendő Uram, látom, most igen elcsodálkozik. Amikor Tisztelendő Uram visszaadta nekem a kölcsönadott Bánk bán-drámát, jól emlékszem, melegen gratulált nekem azokhoz a sorokhoz, amelyeket boldogult Katona Jósef úr 1821-ben megjelent könyvének már 1819 Jakabhava másodikán megszerkesztett Jegyzésében, azaz előszavában irt és amelyeket, mivel betéve tudom őket, citálni fogok:
– Éles szemek olvasgatták (a Bánk bán első kidolgozását tudniillik, melyet boldogult Katona Jósef úr öt évvel korábban, azaz 1814-ben construált), és figyelmetessé tettek a szépre, ugy, mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldisár úr, akkori barátomnak írásban adott rostáját – mindenkori szives emlékezetem legyen köszönetül.
Igen, ezen mondatot irta rólam ezelőtt másfél decenniummal boldogult Katona Jósef úr. Akkori barátjának nevez. Ebből az következik, hogy 1819-ben, amikor ezen sorokat irta, már nem gondolt barátjának. Erre még rá akarok térni.
Boldogult Katona Jósef úr alakja husz év távolából villáml felém. Jurátusok voltunk mindaketten Pesten, egykoruak, jó cameradok. Békbe türtük a gyomor és az összevisszás érzemények lázadását, mert titkon, szüleink és professzoraink tudta nélkül, theatralisták voltunk. Igenis, szinjádzók a magyar társaságnál. Este az olajmécsesek világánál fölment a kárpit és mi ágálhattunk, a sötét középkor vagy a dicső előkor kosztümjeiben. Katona Jósef mindig olyan volt, mintha komorkórban szenvedne. Ezért játszta oly eminensen Hamletet, Shakespeare bus szédülésü dán királyfiját, aki nem tudja, mi jobb: lenni vagy nem lenni? Akkoriban Katona Jósef furcsán viselkedett, mert szemét sokszor egy pontra merevesztette, aztán meg hirtelen electrisálva lenni tetszett, mint akinek szive feszült vonaglatokban görcsül. Szerelmének objectuma egy Széppataki Róza nevezetü fiatal szinjádzó hajadon volt, akit a hon mostan Dérynének tisztel. Tragicomicai kisded történet ez, most nem untatom vele Tisztelendő Uramat.
Mindaketten a szini szépliteraturával is foglalkoztunk, nem csekély sikerrel. A külhon mestereinek bámészatos és genialistás szini müveit tettük át magyar nyelvünkre, de originális játékokat is készitettünk, telve hősi és varázsnoki bonyolatokkal. Ezen játékokat a pesti szinjádzó társaság a Rondellában adta elő, a város lerontott falának megmaradt kerek tornyában, amig azt is le nem bontották.
Boldogult Katona Jósef úr egyszer, valamikor 1814-ben, azzal a hirrel lepett meg, hogy darabot készitett Bánk Bánról, a régi magyar palatinusról, aki megölte a királynét. A drámát Katona beküldötte arra a pályázatra, melyet Kolozsvárt hirdettek, mert a nyerő darabbal akarták megnyitni a készülő játékszint. Müvét Katona nekem a Karacs-féle házban olvasta föl, az Ősz-utczában, abban az udvari szobában, melyet a ház széplelkü ura, hirneves rézmetsző, barátom rendelkezésére bocsátott. Emlékszem, udvari szoba volt, egyszerü fabutorokkal. Este, pislákoló gyertyavilágnál olvasta föl Katona Jósef a drámát, miközben a nyitott ablakon át a szomszéd utcza mentén fekvő mocsaras tóból, a Nemzeti Muzeum mellől, ezer béka brekegése hallatszott.
Bevallom szégyenszemre, hogy ezen müv nekem akkor tetszett. Pedigleg characterei akkor még sokkal rémtorzabbak voltak mint később, amikor Katona a darabot átalszerkesztette. Tisztelendő Uram a megmondhatója: ez a kinyomtatott Bánk bán mégis milyen alanti az én Árpádi ház nevezetü hősi rajzolatomhoz képest, ahol egy magiai cirkalomra be tüzpontositottam azokat az eseményeket, melyek akörül forognak, hogy Kálmán király megöleti rokonát, a trónpörös Álmost, és megvakittatja annak két fiát Álmost és Bélát. Emlékszik-e Tisztelendő Uram azokra a versekre, melyek a megvakitásról szólnak, a második felvonás hetedik Jelenésében? Borusláw, köznéven Borsubán, Szegni-Modrusi Várispány, Dalmat vagy tengerfoki Bán és Tárnokmester azt mondja a Királynak:
Itt hal ki a’ remény – határ vonalja itt
Torzul – ha – – Álmos és a’ Béla
Csak félig élnek, mert… világtalanok –
Király (égfelé emelt kezekkel):
Ó Pannon! édes hon! mellyt átkarolni mint
Hamvaiból felserkent Phoenix – – óhajtanék!!
Torzul – ha – – Álmos és a’ Béla
Csak félig élnek, mert… világtalanok –
Király (égfelé emelt kezekkel):
Ó Pannon! édes hon! mellyt átkarolni mint
Hamvaiból felserkent Phoenix – – óhajtanék!!
Azt hiszem, ez megállja helyét, ugy-e, Tisztelendő Uram?
De akkoriban, mondom, a Bánk bán nekem igen tetszett, bár több hibáját láttam. Ezért irtam meg a Rostát, amellyel boldogult Katona Jósef urat oly nagy hálára késztettem. Ez a Rosta, amennyire még memóriámban van, a Bánk bánról azt mondotta, hogy eredeti nemzeti szindarabjaink körében az elsők között érdemel helyet. Tárgyát jeles és alkalmatos választásunak, planumát jól átgondoltnak és mestermódon kivittnek állitottam. Részleteztem a szomoru játék virtusait, megmutattam a handlung gothikaiságát. De megmondtam az actus homályosságait is, a durvaságokat, a grammaticalis hibákat, a latinismusokat, a prosodiai bajokat. Proponáltam, mi a corrigálandó, a teendő. Boldogult Katona Jósef úr nagy mértékben hallgatott rám. Láthatja Tisztelendő Uram a kinyomatott könyvből. Mégis örülök annak, hogy a Rosta csak egy példányban készült, melyet átadtam Katona Jósef akkori barátomnak. Mert remélem, hogy ez az egy példány is úgy elveszett, hogy soha többé elő nem kerülhet.
Bizony röstellem akkori itéletemet és elragadtatásomat boldogult Katona Jósef ur müve felől. Hogy az Árpádi házból idézzek: Nem bölcs ki nem hagy közt ’s időt megérni! Már 1819-ben sem tartottam jó drámának a Bánk bánt, melyet boldogult Katona Jósef úr második, általam javalt formájában nekem meg is mutatott. Ezt meg is mondottam neki valamelyik őszi este, ahogy erre jól emlékszem. A német és francia romántos literaturából vett exemplumokkal megtámogatott criticai véleményemért boldogult Katona Jósef úr meg is haragudott. Ezért nevezett Jegyzésében akkori barátjának.
Katonánál, amint Mellékjegyzetemben elárulom, nincsen semmi regényes, romántos, de főleg – eben pedigleg nagyon eltér az ánglius Shakespearetől, akit egyik mesterének vallott – nincsen nála semmi tulvilágias elementum, semmi szellemvilági, semmi szélzugás és távoli moraj.
Mennyivel módisabb akkor, a német regényesség fellenglelküségével, az én Árpádi házam! Ennek crisises momentumaiban megjelenik mindig a szellemvilági Fekete Bajnok. A csupasz vitt történet ilyenkor reszkül a magasba. – Ki vagy? – kérdezi Helene hercegnő borzadva. A Fekete Bajnok igy felel: – Bojuwár… Hunnia fátuma – – intőd – – és eltünik. Ez a Fekete Bajnok jelenik meg a Királynak is és megmutatja neki a jövő siralmas képeit. Ez jelenik meg a Királynének és mindenkinek, aki forduló ponton van. Megjelennek más szellemek is.
Két decenniummal ezelőtt, bevallom, magam is még tisztelője voltam a pórias egyszerüségnek. Rostámat is még ilyen egyszerüen irtam meg. És kedvemet találtam a Bánk bánban. Engedelmet kérek egy szempillantásra, Tisztelendő Uram, elhozom a szobából a Bánk bánt – – már itt is van, tessék. – Hallgassa meg például az első felvonás utolsó jelenéséből Bánk bán monológusának utolsó sorait, figyelje meg durvaságukat, köznapiságukat:
Szedd rendbe lélek magadat és szakaszd
Szét mindazon tündéri lánczokat,
Melyekkel a királyi székhez és
A hitvesedhez, gyermekidhez, oly
Igen keményen meg valál kötözve!
Ugy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-
Midőn az alkotó szavára a
Reszketve engedő chaosz magából
Kibocsájta. – Két fátyolt szakasztok el:
Hazámról, és becsületemről. A
Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
Ha ölettetésem ezekért lészen! – Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét; de
Jóhiremet ki nem törölheti.
Szét mindazon tündéri lánczokat,
Melyekkel a királyi székhez és
A hitvesedhez, gyermekidhez, oly
Igen keményen meg valál kötözve!
Ugy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a-
Midőn az alkotó szavára a
Reszketve engedő chaosz magából
Kibocsájta. – Két fátyolt szakasztok el:
Hazámról, és becsületemről. A
Bocsánatot hörgés közt is mosolygom,
Ha ölettetésem ezekért lészen! – Egy
Mennykőcsapás ugyan letépheti
Rólam halandóságom köntösét; de
Jóhiremet ki nem törölheti.
Nem, müvelt elme, felleng lélek az alanti düh e görcsvonaglatait el nem szenvedheti!
Hasonlitsa össze ezzel, Tisztelendő Uram, az Én Kálmánom magánjelenését a harmadik felvonásból, mely magában rejti a Király életének állagát és lényegét:
Jöjj egy hyena ’s tigris alakba bár
Vagy leopárd képében – bőszharag
És boszuvágy csatára ellenem
Kiszállok szellem és velőteli – –
De a’ hol álom és az elpihent
Éj’ karján nincs bátorságban a’ szü
Hazád ’s honod ott… Zordon Árulás!
Melly a’ harag ’s düh’ minden mozgonyát
Életre rántja ’s – elfajult Nerokkal
Tarfej dombot ’s csak vérpadot csináltat
– – Te ellened eskszik véglehelletem
Vad boszut és te ell’ned, tartom azt meg –
Vagy leopárd képében – bőszharag
És boszuvágy csatára ellenem
Kiszállok szellem és velőteli – –
De a’ hol álom és az elpihent
Éj’ karján nincs bátorságban a’ szü
Hazád ’s honod ott… Zordon Árulás!
Melly a’ harag ’s düh’ minden mozgonyát
Életre rántja ’s – elfajult Nerokkal
Tarfej dombot ’s csak vérpadot csináltat
– – Te ellened eskszik véglehelletem
Vad boszut és te ell’ned, tartom azt meg –
ekkor hirtelen agyfájást érezve a’ fejéhez kábultan nyomja kezét. – Lassú dörgés… távol halvány villám…
Ugy-e, Tisztelendő Uram, ehhez már nincs mit hozzáfüzni!
Valami kósza hir jutott el hozzám arról, hogy boldogult Katona Jósef úr Bánk bánját nemrég valahol eljátszották. Én ezt kizártnak tartom. Nem hiszem, hogy ezt a müvet torzalmaival, ködregényzeteivel, egybe halmult poeticai romtorlataival magyar játékszinen elő lehessen adni. Trattner ur, aki a Bánk bánt kinyomatta, ugy tudom, csak néhány darabot adott el boldogult Katona Jósef úr könyvéből. Ez a közizlet szempontjából nagyon is rendben van.
De azért még sem akarom, Tisztelendő Uram, hogy Katona Jósef neve átadassék az enyészetnek. Ezért irtam be az Árpádi ház Mellékjegyzeteibe. Az én jegyzetem fogja megmenteni az örök feledéstől boldogult Katona Jósef úr nevét.
