BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagyon nehéz összefoglalni a módosítások sorsát és a különböző bizottságok eltérő időpontban történő – kényszerűségből, tehát nem a bizottsági munkának kíván a kritikája lenni – megtárgyalását; és a nagyon régen beterjesztett törvényjavaslat szavazás előtti helyzete alkalmából a Kormány álláspontját – bár részletesen tartalmazza az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának a legutóbbi jelentése – néhány szóval szeretném megindokolni, figyelemmel az imént szóban is elhangzott és a módosító indítványokat részletesen indokoló véleményekre.
A bizottság összefoglaló jelentésével kapcsolatban és az ott is hivatkozott módosító indítványokkal kapcsolatban szeretném leszögezni: a Kormány a módosító javaslatok közül egyértelműen támogatja azokat a módosító indítványokat, amelyek az eredeti előterjesztéssel szemben az ott írt 90 napi határidőt nem 30, hanem 60 napban kívánták meghatározni.
Arra a felvetésre, hogy miért nem a 30-at és miért nem a 90-et támogatja a Kormány, végül is megfontoltuk azokat a szempontokat, amelyek a 30 napos határidő ellen és a 90 napos határidő ellen is szólnak, ezt a határidőt látják indokolhatónak. Azt mondanám, hogy a Kormány álláspontja kialakításánál szerepet játszott az is, hogy nem kívántuk ezt az államigazgatási határozatokkal kapcsolatos törvényi szabályozás szerint elrendelt határidőhöz hasonlóvá tenni.
Ezzel az üggyel kapcsolatban szerettük volna az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérő és gazdasági jellegű szabályozás dominanciáját hangsúlyozni. A 60 napot látjuk megfelelőnek az ügy praktikus, de mégsem felületes elbírálására. Ezzel kapcsolatban egyrészt átvéve Török Ferenc erre vonatkozó javaslatát, másrészt a nem önkormányzó vállalatokkal kapcsolatban Vékony Miklós képviselő úrnak az e vonatkozásban az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatokra vonatkozóan előterjesztett, szintén 60 napra vonatkozó indítványát elfogadni ajánljuk.
A Szigethy képviselő úr által a másik két körben indokolt módosító javaslatát illető elutasító véleményünket már kifejtettük – ami a bírói úttal kapcsolatos – akkor, amikor az Állami Vagyonügynökségre vonatkozó részletes indokolást is kívánó törvényjavaslatot indokoltuk, és egyben összefoglaltuk a vitát. Véleményünk változatlan, s ezt szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani, hogy a bírósági út ebben az esetben – annak megtartása – tulajdonképpen egy belső tulajdonosi döntéssel kapcsolatos, véleményünk szerint fenn nem tartható bírósági utat jelentene.
Nem törvényességi, nem garanciális szempontokat szolgál ez a bírói út, hanem egy olyan tulajdonosi döntéssel kapcsolatos lehetőséget, amelyre a bíróságnak a jelenlegi szabályozás szerint sincs igazán hatásköre.
Szeretném megnyugtatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Kormánynak nem szándéka az, hogy az államot, akár mint a saját tulajdonát képező vagyon kezelőjét, bármelyik szervét ilyen értelemben a bírói hatáskör alól kivonja. Nyilvánosságra került már a Kormánynak az az elképzelése, ugyan jogszabályi formát még nem öltött, de hamarosan remélhetőleg vitára tudjuk bocsátani, amely a kincstárnak mint az állam rendes polgári jogi jogalanyának bíróság előtti jogalanyiságát lehetővé fogja tenni. Ezek a kérdések, melyek aggályosak a bírósági út igénybevételével kapcsolatban, nyilvánvalóan eloszlathatóak lesznek ezzel a törvénnyel. Hangsúlyozom, hogy az itteni bírói útnak a módosító javaslat indokaival kapcsolatos szempontjai szerint is, álláspontunk szerint is nincs értelme, hiszen olyan tulajdonosi döntést nem bírálhatna felül a bíróság, amely egyébként törvényes, és a bíróságnak más lehetősége amúgy sem lenne, a tulajdonos helyett nem dönthet.
A harmadik szempont – amellyel kapcsolatban Szigethy képviselő úr megindokolta az általuk három irányú módosításra vonatkozó, Kormánnyal ellentétes álláspontjukat – arra vonatkozott, hogy a vagyonvédelmi törvény, tehát a vállalatokra bízott vagyon védelmével kapcsolatos törvény 6. szakaszát is érintő módosítás az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe nem tartozó, oda be nem jelentendő módon, szerintem megnyugtató módon rendezi a nyilvános pályázat, illetve az erre vonatkozó újsághirdetés útján közzéteendő, nyilvánosságot biztosító törekvések esetén a megfelelő kontrollt. Véleményünket ezzel kapcsolatban már kifejtettük, nem kívánom megismételni. A kormányzatnak igenis elhatározott törekvése az, hogy a Vagyonügynökség látószögéből egyetlen ilyen átalakulási törekvés más megoldás esetén se kerüljön ki.
Az a véleményünk, hogy ez a javaslat egységes egészet képezve szolgálja. Ebben semmi törést nem látunk, hogy minden ilyen ügylet a Vagyonügynökség felülbírálási lehetőségét és ottani megjelenését lehetővé tegye. Ezért semmiképpen nem támogatnánk az ez alóli kivételt jelentő módosító indítványt.
Tulajdonképpen egyéb olyan módosító indítvány, amely a Kormány álláspontjától eltérő lenne, nincsen. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében az alkotmányügyi bizottság jelentésében kifejtett kormányálláspontot is kifejező javaslatokat is elbíráló szempontjaink alapján kérem a törvényjavaslat elfogadását, amely tehát a vállalati törvényt és az 1990. évi VIII. törvényt részben módosítja. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Határozathozatal
