HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP)
HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. (FKgP) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt év októberében az országgyűlési képviselők megkapták a Kormány energiapolitikai koncepcióját. A kérdéskört gazdaságunk jövője szempontjából jelentősnek tartottam, ezért beszereztem a tájékoztató háttéranyagait és felkészültem a részletes vitára. Erre a vitára sajnos a mai napig nem került sor, de volt közben egy, az energiaárakat tragikusan szerencsére nem átalakító öbölválság, egy szükségszerű, de rendkívül dilettáns módon eladni kívánt üzemanyagár-emelés a rossz emlékű taxisblokáddal, egy sokak által élénken kritizált, de szerintem a tényleges ipari szerkezetváltás nyitását jelentő termelői energiaár-rendezés, az év elején néhány óvatos, majd június elejétől széles körű, drasztikus fogyasztói áremelés az energiaszektorban.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a minőségi energiagazdálkodás, jelentős importfüggőségünk, továbbá a környezeti ártalmak lehető csökkentése feltétlenül megkívánják a piaci viszonyok mielőbbi kialakítását az energetikában, az energiaipar önfinanszírozó képességének megteremtését, célszerűen a nemzet egyéb görcseinek, mint kultúra, oktatás, lakásviszonyok, szociálpolitika, egészségügy feloldását lehetővé tevő ár- és bérrendszer módosításával egyidőben.
Ezek előrebocsátásával az energiaár-emelés végrehajtásával kapcsolatban csak egy energiahordozót, a méltán népszerű földgázt vizsgálva is hiányérzetem van. Hiányolom valahol az egészséges koncepciót. Miért? Önfinanszírozó képességről beszélünk, és külföldi működő tőkére vágyunk. Úgy tudom, hogy csupán Nyugat-Európa legnagyobb gázipari szervezetei közül is számosan határozottan érdeklődnek tőkebefektetés iránt. Természetes az érdeklődés, mert a környezetbarát földgáz forgalmazása megfelelő tarifarendszer alkalmazásakor tisztes hozamot nyújthat a tőkének. A megfelelő tarifarendszer viszont a nemzetközi gyakorlat szerint azt jelenti, hogy amennyiben a szállító vezetékrendszerben mozgó földgáz árát egy egységnek tekintjük, a nagyipar részére szolgáltatott gáz ára a teljesítmény-menetrendtől is függően 1,3-1,8 egység, a nálunk általános fogyasztónak nevezett szektorban 2-2,3 egység, míg fajlagosan a legnagyobb szolgáltatói költséget jelentő háztartási szektorban 3-3,5 egység. A mi árrendszerünk e gyakorlattól ma is erősen eltér, például a háztartások, de a távfűtés is lényegében távvezetéki áron vásárolják a földgázt. Kérem, ezt akárhogyan is nézzük, közgazdasági nonszensz, a piacgazdaságok gyakorlata szerint minden fogyasztói szektornak önmagában is meg kell hoznia gazdasági eredményét.
Különös veszélyt érzek abban, ha szigorúan profitorientált külföldi tőkét is felvonultató részvénytársaságok torz ár- és tarifarendszerben, de piaci alapon kezdenek működni. A torz árszínvonal továbbra is késlelteti a piaci szereplők abszolút energiatakarékosságot eredményező tevékenységének a kibontakozását. A féloldalas áremelés helyett célszerű lett volna a reális költségeket tükröző háztartásigáz-ár bevezetése, és a túlzott szociális feszültségek levezetésére átmenetileg visszatérítési rendszer, kedvezmény alkalmazása.
Ezek után első kérdésem, tisztelt Miniszter Úr, hogy a torz és diktált árrendszer mikor változik meg, és elképzelésük szerint hogyan és mikorra várhatjuk mennyiségi orientációjú energiaiparok helyett minőségi, a fajlagos fogyasztások csökkentésében is kényszerűen érdekelt energetika kialakulását?
A másik kérdésem, hogy mikor kerül az Országgyűlés plenáris ülésének napirendjére az energiakoncepció megtárgyalása. Sürgős ez szerintem azért is, mert az energetika terhei változatlanul nagy súllyal nehezednek mindnyájunkra, és e terhek elviselése szenvedő tűrés helyett lakosságunk egészének alkotó együttműködését, aktív, cselekvő konszenzusát igényli. Kérném a miniszter úr válaszát. (Taps.)
