GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP)
GÁSPÁR MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tamás Gáspár Miklós magasröptű felszólalása után szeretnék visszatérni a földre és mindenekelőtt azokkal a hamis párhuzamokkal szeretnék foglalkozni, amelyeket ő a beszédében előadott. Először is az iráni kontráknak szállított fegyverek ügye (derültség) a nicaraguai kontráknak szállított fegyverek ügye. Ebben a kérdésben az amerikai kongresszusnak volt egy határozata, amely megtiltotta a fegyverszállítást. A fegyverszállítás miatt felelősségre vontakat nem egyszerűen a fegyverszállítás miatt vonták felelősségre, hanem azért, mert a kongresszus tilalma ellenére szállítottak fegyvert. (Jobb oldalról közbeszólás: Így van.) Itt ilyen tilalomról nincs szó. A Watergate ügyben alkotmánysértés történt – ebben a horvátországi ügyben nem történt alkotmánysértés.
Amennyiben Tamás Gáspár Miklós ezeket a tényeket tudta, akkor nem mondott igazat, ha nem tudta, akkor tájékozatlan volt és olyan alapon, amilyen alapon ő követelte a Kormány egyes tagjainak a lemondását, én is mondhatnám, hogy ezek miatt mondjon le. (Az SZDSZ padsoraiban derültség.)
Ami felszólalásának további részét illeti, hogy milyen a magyar állam karaktere, hogy vajon a végrehajtó hatalom a Parlament ellenőrzése alatt áll-e. E téren éppen nemrég hallottuk a Parlament ebben az ügyben illetékes két bizottságának, a külügyi és a honvédelmi bizottságnak a jelentését, amely az ügyet lezártnak tekinti. (Fodor István közbeszólása: Nincs hozzá joga.)
Végül, ha van erkölcsi oldala ennek a kérdésnek, akkor az éppen az, hogy ne riogassuk a közvéleményt azzal, hogy a Kormány hátrányos helyzetbe hozta a magyar nemzetiséget, ugyanis a magyar nemzetiség ügye pártpolitikától független, valamennyi pártnak közös érdeke kell hogy legyen, és ez egy cél, nem pedig pártpolitikai célok érdekében egy eszköz. (Jobb oldalon taps.)
Összefoglalva álláspontunkat: egyetértünk a külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentésében foglaltakkal, amelyek szerint valóban történt eljárási hiba és valóban történt az ügy kezelésében hiányosság. Ezek a hiányosságok azonban egy rutinügyletnél elkövetett rutinhiányok voltak. (Derültség, elsősorban az SZDSZ soraiban.)
Ami az eljárási hibát illeti, maguk az érintett államtitkárok nyilatkoztak arról, hogy amennyiben módjukban állt volna aláírni az exportengedélyt, azt aláírták volna. Ezzel az ügy politikai jelentőségét a minimumra csökkentették, és ez egyúttal az eljárási hibát is csaknem annullálja.
Ha az a kérdés merül fel, hogy tehát, mivel nem volt konszenzus az államtitkárok között, miért nem fordultak a Parlament illetékes bizottságaihoz? – erre is választ kaptunk, hiszen a Parlament illetékes bizottságai a maguk részéről a Kormány jelentését elfogadták, és az ügyet lezártnak tekintették. Igen furcsának tartom, hogy most, amikor már maga a jugoszláv szövetségi kormány is le kívánja zárni ezt az ügyet, maga az ellenzék akarja mesterségesen életben tartani.
Mindezek alapján véleményem szerint nem indokolt az az ellenzéki indítvány, mely szerint az ügy további vizsgálatára egy vizsgálóbizottságot állítsanak fel. (Kövér László közbekiált: Féltek, mi?) Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
