BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, hogy nem kell túlságosan hosszú ideig igénybe venni türelmüket, de tekintettel arra, hogy közel másfélszáz módosító indítvány érkezett a törvényhez, amely a mostani gyakorlatunkhoz képest ugyan túlzottan soknak nem mondható, mégis olyan fontos kérdéseket is érintenek, amelyekre okvetlenül ki kell térni.
Mindenekelőtt arra szeretnék válaszolni a képviselői általános vita és részletes vita kapcsán többször – hol nyíltan, hol közvetve – felvetett kérdés kapcsán, hogy tulajdonképpen miért is van szükség erre a törvényre. Sokan kritizálták a törvényjavaslat létjogosultságát, és azt kérdőjelezték meg, tulajdonképpen olyan álláspontot foglalva el, hogy nincs erre a törvényre így, ebben a formájában szükség, hiszen ma sem tiltja semmi, hogy az állam bizonyos, számára fenntartott tevékenységek folytatásának a jogát átengedje; legfeljebb – a vélemények szerint – nem nevezték el a jelenlegi hatályos jogrendszerben az erről szóló megállapodást koncessziós szerződésnek. Ez egy olyan lényeges kérdés, hogy ezzel kapcsolatban azért bővebben szeretném ismertetni az álláspontunkat, amely változatlan, a beterjesztéshez képest nem változott.
Való igaz, hogy a hatályos jogrendszer is ismeri a kizárólagos állami tevékenységek kategóriáját, és ez az erre vonatkozó jogszabályokban mint az állami gazdálkodó szervezetek által végezhető tevékenység kerül nevesítésre, és például a társasági törvény – amely ugye most már közel két és fél éve, hogy hatályban van – 4. §-ának (2) bekezdése úgy fogalmaz – engedjék meg, hogy pontosan idézzem –: "Ha valamely tevékenységet törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet az állam, állami szerv vagy állami gazdálkodó szervezet részére tart fenn, a gazdasági társaság a tevékenységet csak akkor folytathatja, ha legalább egy erre jogosult tagja van." Nos, ebből az következik, hogy az állam ugyan fenntart magának monopóliumokat, de egy állami vállalat akár csak névleges társasági részesedése révén a tevékenység tulajdonképpen bárki számára alanyi jogon folytatható. Talán nem tekinthető véletlennek, hogy éppen abban az évben, amikor a társasági törvény hatályba lépett, az egyik, koncessziós jogviszony által jelentősen érintett jogterületet szabályozó törvényt, a postáról szóló jogszabályt már módosították is, és ennek alapján itt csak állami többséggel működő társaságot lehet alakítani.
A koncesszióról szóló törvényjavaslat kidolgozása során abból indultunk ki, hogy ott, ahol szükséges az állami monopólium fenntartása, az egyúttal érdemi és valóságos beleszólási lehetőséget is kell, hogy biztosítson az állam számára abban a tekintetben, hogyha a tevékenységet nem saját vállalkozásán keresztül végezteti, úgy megválaszthassa az arra feljogosított személyt. Fontos volt továbbá az is, hogy az állami vállalattal történő társulásra ne az motíválja a külföldi befektetőt, hogy ily módon a kizárólagos állami tevékenység kategóriából adódó következmények alól mentesülhet, csak és kizárólag a gazdasági rentábilitás legyen számára mérvadó a társasági partner kiválasztásánál.
Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében tartottuk tehát helyesnek azt, ha egy olyan törvény kerül megalkotásra, amely rögzíti, melyek azok az állam vagy bizonyos esetekben az önkormányzat számára fenntartott tevékenységek, ahol a joggal rendelkező a vállalkozás tényleges folytatásának a lehetőségét a nyilvánosság kontrollja mellett a legkedvezőbb ajánlatot tevő számára engedheti át.
Tisztelt Országgyűlés! Az előzőekhez kapcsolódik szorosan az a kérdés, amelyet Szalay képviselő úr a részletes vitában elhangzott felszólalásában felvetett. Szerinte olyan módosító indítvány benyújtásának elfogadása lenne célszerű, amely oldani kívánja – idézem – "a merev, taxatív felsorolását a törvény tervezetének". Ez a javaslat – mármint a módosító javaslat –, úgy gondolom, éppen a koncesszió lényegét hagyná figyelmen kívül. Álláspontom megvilágítására hivatkozom a törvényjavaslat – általunk is támogatott módon korrigált – 2. §-ára, amely szerint: "A hatálya alá tartozó tevékenységeket vagy az állam, illetve az önkormányzat által alapított és többségi részesedésével működő gazdálkodó szervezet, vagy a tevékenység gyakorlásának jogát megszerzők által alapított koncessziós társaság végezheti."
A koncesszió jogintézménye tehát egyfelől lehetőséget ad arra, hogy az adott tevékenység felett diszponáló állam vagy önkormányzat a monopolizált tevékenység tényleges gyakorlására nem állami szervezet számára is módot adjon, ugyanakkor azonban – és ez a kérdés hangsúlyosabb része – a koncesszió kétségtelenül piacralépési korlátként is felfogható. Ha ugyanis a szabadpiaci verseny nézőpontjából közelítünk a kérdéshez, azt látjuk, hogy eltérően a vállalkozási tevékenységek túlnyomó többségéhez képest, a koncesszióköteles tevékenységek vonatkozásában a piacralépés nem alanyi jogon biztosított, mivel a tevékenység gyakorlásának előfeltétele az erre vonatkozó jog előzetes átengedése.
Ezek után úgy vélem, nyilvánvaló, hogy törvényi szinten kell meghatározni azt a kört, ahol az állam vagy az önkormányzat koncessziós szerződés megkötésétől teheti függővé az adott tevékenység folytatását. Ellenkező esetben fennállna annak a veszélye, hogy valamely vállalkozási tevékenység koncessziókötelessé nyilvánításával közvetve a tevékenység monopolizálására kerülne sor. Ez éppen úgy sértené a piaci versenyt, mint a jogalkotói munka egyik legfontosabb célját, nevezetesen a normativitást, tehát a kiszámíthatóságot.
Pál László képviselő úr a részletes vita során szintén a taxatív felsorolás fenntartása ellen érvelt. Én azt hiszem azonban, hogy az ő indítványa nem koncepcionális, hanem inkább jogszabályalkotási problémákat vet föl. Álláspontja szerint ugyanis gondot okozhat majd, hogy a törvényjavaslat általában szól például a vasutak, a kikötők, a repülőterek és egyéb fogalmak működtetésének a jogáról, és – ahogy ő mondta – akadnak majd jogászok, akik megmagyarázzák pillanatokon belül, hogy például a GYSEV vasút holnaptól kezdve államosításra került, hiszen kizárólagosan állami tulajdonban lehetnek csak a vasutak.
Tisztelt Ház! Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném ismételten leszögezni. Az önök előtt lévő törvényjavaslat kerettörvény, tehát ehhez képest gyüjtőfogalmakat és átfogó terminológiákat használ. Mindazonáltal lehetőséget kíván adni arra, hogy az itt felsorolt kategóriákon belül egy-egy tevékenységtípus végzését az ágazati törvények kiemeljék a koncesszióköteles tevékenységek közül, tehát azok végzése végül is alanyi jogon illesse meg majd a vállalkozót. Így nem lehet kétséges számomra – és gondolom, az önök számára sem –, hogy nyilvánvalóan liberalizált tevékenység lesz a bányászati tevékenységen belül mondjuk a felszíni kavicskitermelés, vagy a saját célú üzemi vasut üzemeltetésének a tulajdonlása. A törvényjavaslat indokolásában ezt deklaráltuk, és úgy vélem, hogy a kérdésekről éppen az adott tevékenység folytatásának részletes szabályait szabályozó törvények lesznek majd jogosultak dönteni szakmai összefüggések ismeretében. Remélhetőleg nemsokára ezek a törvényjavaslatok ide kerülnek a tisztelt Országgyűlés elé.
Hozzátenném még azt, hogy a kormányzat által is támogatott módosító javaslat szerint a törvény kiegészül egy olyan garanciális rendelkezéssel, amely szerint mindazok, akik a törvény hatályba lépése előtt egy adott tevékenység folytatására már jogosulttá váltak – ha csak egy ágazati törvény ezt majd eltérően nem rendezi –, a vállalkozásukat változatlan feltételek mellett folytathatják.Tehát meg szeretném nyugtatni a képviselő urat, hogy nincs ma Magyarországon olyan jogász – és a törvény nem is ad majd erre lehetőséget –, hogy a GYSEV működéséhez való jogát kétségbe vonhatná.
Az elmondottakkal szorosan összefügg, hogy vajon melyek azok a tevékenységek, amelyek a törvény hatálya alá sorolandók. A törvény kidolgozása és előkészítése során a Kormányzat egy olyan koncepciót kívánt érvényesíteni – és ezt az álláspontunkat most is fenntartjuk –, amelynek alapján a nemzetgazdaság működése szempontjából stratégiai fontosságú közszolgáltatások gyakorlása, továbbá a kizárólag állami tulajdon vagy önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó nagyfontosságú vagyontárgyak működtetésére ad a koncesszió lehetőséget.
Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek alapján a törvényjavaslatban adott taxáció tehát nem egy tetszőlegesen kiválasztott tevékenységgyűjtemény. A megvalósítandó cél – amelynek részletesebb ismertetésére most nem térnék ki, hiszen az általános vita során erre sor került – determinálta a jogalkotói munkát is.
Másfelől szem előtt kívántuk tartani azt az elvet, hogy mindazokban az esetekben, ahol a tevékenység biztonságos gyakorlása vagy a közösség érdeke a jogintézmény alkalmazását nem teszi feltétlenül szükségessé, ott a piaci versenyt a koncesszió ne akadályozza. Úgy gondolom – és engedjenek meg egy hasonlatot ezzel kapcsolatban –, a koncesszióval szabályozott területek és tevékenységek köre az életmentő gyógyszeres dobozok feliratát alapul véve ahhoz hasonlítható, amelynek dobozán mindig feltüntetésre kerül, hogy adagolására csak szigorú ellenőrzés mellett kerülhet sor. Tehát ezek azok a tevékenységek, amelyek – ezzel a hasonlattal élve – az állandó orvosi ellenőrzést és a kezelőorvosi felügyeletet igénylik.
Tisztelt Országgyűlés! A következő kérdés – amelyről szintén itt, a tisztelt Ház szavazását megelőző fázisában kell szólni – a tevékenységgyakorlás jogának az átengedésével függ össze. A javaslat rögzíti, hogy ennek jogi formája egy olyan szerződés, ahol az állam, összhangban a Ptk. közelmúltbeli módosításával, mint jogi személy jelenik meg, lemondva az őt közhatalmi minőségében egyébként megillető immunitásról. Nem nyerhetjük el ugyanis az oly sok területen szükséges működő külföldi tőke bizalmát akkor, hogyha a befektetők számára nem biztosítjuk annak lehetőségét, hogy az esetlegesen felmerülő jogviták során mint egyenrangú szerződéses partnerek érvényesíthessék követelésüket.
Egy tipikusan hosszú távra szóló, nagy tőkeigényű szerződés megkívánja mind a kapcsolat stabilitását, mind pedig az abból eredő jogok és kötelezettségek egyértelmű rendezését. Ennek megfelelően a törvényjavaslat alapvető és garanciális jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz.
El kívántuk ugyanakkor kerülni annak a veszélyét, hogy a részletszabályok sokaságának a kimondásával a törvény indokolatlan mértékben megkösse vagy akadályozza a konkrét ügyletekről tárgyalók mozgásterét. Így például támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely a koncessziós szervezetek maximális, harmincöt éves időtartamának törvényi rögzítését kívánja meg, ugyanakkor az ötéves, minimális elhagyását indítványozza.
Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita során több hozzászólás érintette azt a nagyon fontos kérdést, hogy mennyiben legyen beleszólási joga az egyes önkormányzatoknak az állam által kötendő koncessziós szerződések tekintetében. Eredetileg – mint azt nyilván emlékezetből is tudják – a javaslat csak véleményezési jogot biztosított az önkormányzatoknak. Több képviselőtársunk ehelyett ugyanakkor az önkormányzatok feltétlen egyetértését kívánta volna meg. Álláspontom szerint ezzel kapcsolatban két alapvető érdek kibékítésére kellett törekednünk, és azt hiszem, jó megoldást javasolunk: egy olyan kompromisszumos megoldást kell kialakítani, amely egyfelől garantálja, hogy nem lehetetlenül el a koncessziós pályázatok kiírása az önkormányzat esetlegesen eltérő érdeke folytán, ugyanakkor jogszerűen figyelembe veszi az önkormányzatok és a mögöttük álló állampolgárok jogos igényeit is.
Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben a gazdasági és az alkotmányügyi bizottság csatlakozó módosító javaslata megnyugtatóan rendezi a kérdést, eszerint ugyanis abban az esetben, ha a koncesszióköteles tevékenység gyakorlása az önkormányzat törvényben előírt kötelezettségének teljesítésére közvetlenül hatással lesz, akkor a pályázat kiírásához az önkormányzat egyetértését kell megszerezni, ha viszont a koncesszió az önkormányzatot egyébként megillető, de nem kötelezően gyakorlandó jogokra vonatkozik, tehát önként vállalt feladat teljesítésével függ össze, úgy elegendő az önkormányzat véleményének a kikérése.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat vitája során a már említett másfél száz módosító indítvány közül közel harmadát a Kormány támogatni tudja, és ennek tükrében nyilvánvalóan méltánytalan lenne, ha legalább egy mondat erejéig nem említeném meg azt, hogy az indítványoknak egy nagyon nagy része – úgy gondolom –, a törvényjavaslat szakmai színvonalát emelte, és azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a törvényhozói munka során tulajdonképpen intenzív és konstruktív együttműködés alakult ki a bizottsági és a részletes viták során. Ezért abban a reményben, hogy a javaslat hozzásegít minket az önök döntését követően az előttünk álló és egyikünk által sem kétségbe vont gazdasági feladatok megvalósításához, kérem a javaslat módosításokkal érintett együttesének is az elfogadását. Minden külön módosításra megadom a kormányzat válaszát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps jobbról.)
Határozathozatal
