Kezdőbetű: Dörre Tivadartól
Kezdőbetű: Dörre Tivadartól
Olyan kis területen annyi természetes kereseti módot s annyiféle foglalkozást a monarchiának nem sok országa egyesít, mint Alsó-Ausztria. A keresetnek valamennyi forrása képviselve van azon az aránylag csekély területen, mely nem nagyobb 19.823 négyszögkilométernél (360 négyszögmérföldnél) s melynek lakossága kerek két és fél millió. Mező- és erdőgazdaság, bányászat és kohászat, házi ipar és nagyipar, közlekedés és kereskedés, mindez összhangzatosan közremunkál a nép jóllétének emelésére.
Gabonát és takarmányt termő földek, rétek és legelők emitt, gazdag bortermő domboldalak, gyümölcscsel rakott fák amott; itt a kies bükkös sűrű lomberdője, amott a fenyvesek sötét pagonyai, melyeknek sűrűjében nemes vad tanyáz; ősrégi építésű és egyszerűségű paraszt udvarházak nagyszerű majorságok mellett: im, ezek a kútfejei közel 650.000 ember, az egész alsó-ausztriai lakosság egy negyedrésze megélhetésének. Mások, – igaz, hogy csak kevés számmal vannak, mindössze 6.000-en, – bányászattal és kohászattal szerzik kenyerüket; a bányászat itt pusztán a kőszénre, barnaszénre, jelentéktelen mennyiségű vaskőre s a Közép-Duna éjszaki síkföldén a graphit-palára szorítkozik, míg a kohászat az osztrák főváros kapui elé épített nehány kohóban s az alpesi kerületekben található olvasztókban van szórványosan képviselve. Annál többféle alakúlásában ötlik mindenfelé szemünkbe a mozgalmas ipar. A legkisebb házi ipartól kezdve, melynél mai napság voltaképen már kétkednünk kellene, ha vajjon életre való-e, a nagy ipar amaz óriási telepeiig, melyek ezer meg ezer kezet foglalkoztatnak szakadatlanúl, minden iparág megtalálta s meg is tudja tartani a maga helyét. Míg itt bepillanthatunk az esztergályos szegényes műhelyébe, a kézi takács fülledt levegőjű szobájába, a falusi lakatos kormos kohójába: mindjárt mellettök ott látjuk meredni toronymagasságú kéményeit a hatalmas gyáraknak, melyek elárasztják készítményeikkel a világpiaczot; látjuk a gyárakat, melyek a fát, a fémet edénynyé, szerszámmá, géppé dolgozzák föl, a kendert, jutát, gyapotot és selymet megfonják, megszövik, kihímezik, festik, nyomtatják és elkészítik, telepeket, melyeken papír, vegyi szer és más tömegárú, vagy tápszer és élvezeti czikk készűl, sok-sok millió forint értékben. Az ócska vízi malom mellett, melynek otromba kerekeit a Duna vize hajtja, ott áll az újkor gőzmalma, a kötélverő kézi kereke mellett a paszománt- meg a szőnyegárúk gyára. A mint a kisiparos ma is szerény otthonában készítgeti a ruházat sokféle czikkeit, a csizmától a keztyűtől a kabátig és kalapig: azonképen a géppel dolgozó nagy ipar is kiválóan érvényesűl mind eme czikkekben s a legjobb tanúságot teszi a tartomány ipari alkotó képességéről és erejéről. A nehéz, tömeges anyag nyers földolgozásától az ipari szorgalomnak ama virágáig, mely ízlésben és szépészeti képzettségben gyökerezve, a bécsi műiparnak jogosan nagy hírű készítményeit, a házi fölszerelés csinos díszét, a számtalan csecsebecsét és rövidárút szolgáltatja az egész világ számára. Minden iparág megtalálja a maga méltó képviselőjét. Alsó-Ausztria egész lakosságának több, mint egy harmada, majdnem 900.000 ember, mestersége és ipara után él.
E termelő nagy buzgalomnak önkényt értendő kiegészítője az, hogy a lakosság mind élénkebb részt vesz a közlekedésben, a javak csereüzletében, a kereskedelmi műveletekben. Alsó-Ausztria teljesen magán viseli a kiválóan kereskedelmi színezetű gazdaság területének jellegét országos kő- és vasútjainak, posta- és táviró-vonalainak sűrű hálózata, s ama pénz- és hitelforgalom révén, mely e tartomány szivében, a fővárosban, szakadatlanúl foly. Nem kevesebb, mint a lakosság tizenkét százalékának, vagyis csaknem 300.000 embernek ama foglalkozási ágak nyújtanak megélést, melyek a személy- és árúforgalmat, a bank- és hitelintézeteket és a kereskedést ölelik magokba.
Hogy Alsó-Ausztria kifejlődése ily sokoldalú, annak mélyebb oka oly tényekben keresendő, melyek szilárd biztosítékokúl szolgálhatnak arra is, hogy e tartománynak a monarchiában elfoglalt kiváló helyzete állandó is marad. Történelmi, természeti és politikai körűlmények adják meg közgazdaságának jelentőségét. Történelmiek, mert Alsó-Ausztria gazdag múltjára tekinthet vissza gazdasági életének; hány városa és mezővárosa volt az iparnak és kereskedésnek gyűjtőhelye már a művelődés kezdetekor is; hány szabadalom, árúmegállítási jog bizonyítja azt, hogy itt már a XIII. században szorgalmatos polgárság ütötte föl otthonát; mily élénk vala az árúk forgalma a Dunán meg az Ennsen már az első Babenbergek idejében! S nyolcszáz év óta a művelődés leghatalmasabb ellenségei sem birták ezt a gazdasági életet elfojtani. Ehhez járúl, mint természeti alap, a tartománynak minden tekintetben kedvező alakúlata s ama változatosság, ama kereseti inger, mely egy felől a nagyszerű alpesi világ, más felől a termékeny magyar Alföld közti ellentét hatásában keresendő. Amannak hóval födött ormaitól ennek pusztaszerű egyhangúságáig a talajnak és éghajlatnak csaknem minden átmenete föllelhető Alsó-Ausztriában. Aztán végezetűl ama nagy politikai hatás, melyet Bécs, az osztrák államfél fővárosa kifejlődésének a körűlte fekvő tartományra gyakorolnia kellett! Ez a hatás minden lépten-nyomon szemünkbe ötlik itt. A városokat újabban a vidék veszedelmének tűntették föl ugyan, a mennyiben nagyon is elvonják annak élet- és munkaerejét; de Bécsre és Alsó-Ausztriára ez csak igen csekély mértékben áll, mert a város, mint azt már más helyen kimutattuk, nagyobbára a saját maga talaján újítja meg és gyarapítja lakosságát s mint kivált a följebb való években, úgy még most is erősebben vonzza magához a távolabbi tartományok lakosságát, mint a közvetetlen kapui elé telepedett vidéki népet. Ellenben annál jelentékenyebb hatású a szellemi és anyagi ösztönzésnek ama buzgó forrása, mely e nagy városból az egész körűlte fekvő tartományra árasztja frissítő habjait. Elég egy futó pillantást vetnünk a tartomány talajgazdaságára, az iparhelyek és gyárak elhelyezkedésére a székváros tőszomszédságában, a sűrű lakosságra a Bécsi-erdő alatti iparos negyedben s a Duna mentén elnyúló széles övön, valamint végre a tartományt keresztűl-kasúl metsző forgalmi útakra, melyek mind Bécs góczpontjába futnak össze, hogy az osztrák főváros kiválóan kedvező hatását megitéljük. Valóban nem egy van e hatások között, mely Bécs és Alsó-Ausztria gazdasági és művelődési életét oly szorosan kapcsolja együvé, hogy alig is lehetséges a határvonalat a város és tartomány között élesen megvonni. A mint a dolgok egyes részleteikben a ma alakúlvák, annyi az összekötő kapocs, annyi az átmenet Bécs és Alsó-Ausztria között, hogy azok az ismertetések is, melyeket a következő lapokon megkisértünk, igen gyakran az egészről kénytelenek szólani: a tartományról s egyúttal annak gyöngyéről, az osztrák császári birodalom székvárosáról.
