Budapest iskolái. Berzeviczy Alberttől
Budapest iskolái.
Berzeviczy Alberttől
Berzeviczy Alberttől
A budapesti egyetem és műegyetem épületei: a physikai intézet, az élettani intézet és a műegyetemi pavillon az Eszterházy-útczában.
Háry Gyulától
A rohamos fejlődés, mely Budapest legújabbkori történetét jellemzi, talán semmin sem tükröződik vissza oly szembetűnően, mint e város iskolaügyén, mely ma különösen a közép és felső iskolák tekintetében valóban magas színvonalon áll, míg a népiskolák ügye szintén ernyedetlen igyekezetről és szerény haladásról tanúskodik ugyan, de itt a főváros elismerendő nagy áldozatkészsége is alig képes a roppant mérvekben szaporodó lakossággal párhuzamosan növekvő szükségletet kielégíteni.
Budapest iskolaügyének fölvirágzása igen nagy részben az állam alkotó tevékenységét hirdeti, de hatalmas munkát végzett e téren a főváros maga is, melynek költségvetésében ma már 1,575.050 forinttal szerepelnek a tanügyi kiadások, melyek a kilencz milliót meghaladó városi rendes költségvetésnek e szerint több mint 16 százalékát teszik.
A magyar fővárosban csoportosúló tanintézetek között első helyen áll a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem, mely egészen 1872-ig Magyarországnak egyetlen egyeteme volt s így méltán tekinthető ma is a magyar tudományosság alma materének. Eredetére nézve ugyan e tanintézet egyike az újabb európai egyetemeknek, de intézetei- és tanszékeinek, valamint hallgatóinak számát tekintve, jelenlegi fejlettségében a legnagyobbak közé tartozik.
Története visszavisz a nagy-szombati érseki főiskolához, a melyet 1635-ben Pázmány Péter, Magyarország nagynevű herczegprimása alapított. Akkor e főiskola csak theologiai és bölcsészeti karból állott, melyekhez 1667-ben járúlt a jogi. Midőn a dicső emlékű Mária Terézia királynő 1770-ben az orvosi kart fölállíttatta, már meg lőn pendítve az egyetemnek Budára leendő áthelyezése is, a mi 1777-ben ténynyé vált; az intézetnek teljesen egyetemi szervezettel való fölruházása azonban csak az 1780. évben fejeztetett be fényes ünnepélylyel, melyen a királynőnek nemcsak az egyetem szervezésére, de a tanügy országos rendezésére (Ratio educationis) és több alapítvány létesítésére vonatkozó rendeletei is kihirdettettek. Budapest története kevés oly ragyogó ünnepélyt mutat fel, mint a minő az egyetemnek ez a tulajdonképeni fölavatása volt. Gróf Pálffy Károly udvari alkanczellárt, a ki királyi biztosi minőségben a nagy királynőt képviselte, valóban fejedelmi módon fogadta a magyar főváros, s bevonúlása és megjelenése mindenütt nemcsak az ifjúság és az iskolai hatóságok, de a polgári és katonai hatalom összes tényezői részéről a leglelkesebb ünneplés tárgya volt. A fölavató ünnepély maga a királyi várpalota dísztermében ment végbe, s főszereplői a kir. biztoson kivűl Nagy Ignácz székesfehérvári püspök, mint az egyetem kanczellárja, s báró Patachich Ádám, az egyetem kir. tanácsának elnöke, voltak. Az ünnepélyt nemcsak lakoma s az akkor még Budán fennállott Teréz-akadémia növendékeinek különböző mutatványai követték, de befejezése magában az egyetem nagy termében rendezett fényes tánczvigalom volt.
II. József császár az egyetemet Budáról Pestre helyezte át s külön választotta a többi karoktól a hittani kart, a mi később a hittani kar teljes elvesztésére vezetett s az csak 1806-ban állíttatott ismét vissza. Az ezután következett időkben az egyetem belső szervezete sok változáson ment át, mely különösen a tanács hatáskörét szorította összébb.
Szabadabb s egyúttal nemzetiesebb irány vált uralkodóvá az egyetem életében e század harminczas éveiben, s erre az időre esik a magántanári intézmény első kifejlődése is. Az 1848–49-iki események nem múlhattak el a nélkűl, hogy budapesti egyetemünk működésében is rázkódtatást ne idéztek volna elő; azok lezajlása után az akkori kormány a magyar egyetemen az osztrák egyetemekével azonos rendszabályokat léptetett életbe, melyeknek nagy része lényegében ma is fennáll ugyan, de úgy a tanrendszer, mint a tanítás nyelve az alkotmány visszaállítása óta a nemzeti szellem igényei szerint változott.
A budapesti egyetem és műegyetem épületei: A természetrajzi intézet és a műegyetemi főépület a Múzeum-körúton.
Háry Gyulától
A budapesti egyetem száz évet meghaladó történetét számos fényes név díszíti, ama jelesek nevei, a kik nemcsak tanárai voltak nemzetünk ifjúságának, de legtöbbnyire egyúttal megalapítói hazánkban az illető szakok tudományos művelésének s kiknek egynémelyike a tudomány világában Európaszerte ismeretes volt. Elég példáúl a theologia művelői közűl Krammer Ferencz, Fejér György és Márkfi Sándor, a jogtanárok közűl Markovics Mátyás, Kelemen Imre, Frank Ignácz, Récsy Emil s a nemrég elhúnyt Pauler Tivadar, az orvosi kar jelesei közűl Lenhossék Mihály, Semmelweiss Ignácz, Balassa János, Balogh Kálmán, s végül a bölcsészeti és természettudományok képviselői közűl Pray György, Dugonics András, Katona István, Révai Miklós, Horvát István, Kitaibel Pál, Pasquich János, Greguss Ágost és Toldy Ferencz neveire hivatkoznunk, hogy a tiszteletre méltó szerepet jellemezzük, melyet Magyarország első főiskolája a tudományok történetében játszott.
Ma a mi fogalmainkhoz képest egyetemeknek nevezhető európai főiskolák közűl népességre nézve csak hat szárnyalja túl a budapestit, úgymint a párisi, a bécsi, a madridi, a berlini, a nápolyi és a müncheni. Negyedfélezerre ment az utóbbi években a budapesti egyetem hallgatóságának száma, melynek legnagyobb része (mintegy 1700) mindig a jogi karra esik, a mi annál jellemzőbb, minthogy Magyarországnak a két egyetemen kivűl tizenegy jogi iskolája, úgy nevezett jogakadémiája és joglyceuma van.
De tanárai számát tekintve is előkelő helyet foglal el a budapesti egyetem Európában; rendes, rendkivűli s magántanárai és tanítóinak száma 188; az osztrák egyetemek közűl e számot csak a bécsi, a németországiak közűl csak a berlini és a lipcsei, a franczia egyetemek közűl csak a párisi, és az olaszországiak közűl a nápolyi haladja felűl.
A budapesti egyetem évi költsége ma már a 700.000 forintot meghaladja, mely összegnek azonban nagyobb részét az egyetem részint saját alapja tiszta jövedelméből, részint tandíjaiból, betegápolási díjaiból, stb. maga fedezi. A 240.000 kötetre menő könyvtáron kivűl ma már az egyetem egyes intézeteinek is fölötte gazdag és értékes gyűjteményei vannak, melyek legnagyobbrészt a tudomány modern igényei és vívmányai szerint készűlt díszes épületekben vannak elhelyezve. Ezek közűl különösen kiemelendők az egyetemi könyvtár épülete, szép, nagy olvasótermével, a leíró természettudományi tanszékek közös nagy palotája a Múzeum-körúton, gazdag, mintaszerűen berendezett gyűjteményeivel, mely mögött a természettani, vegytani és élettani intézetek sorakoznak, és az orvostudományok intézeteinek nagy csoportja az Üllői-úton, a mely a kiváló czélszerűséggel épűlt klinikákat s több elméleti tanszék helyiségeit, az orvosi kar dékáni hivatalát, szigorlati termeit és külön könyvtárát, továbbá egy önálló épületben a boncztani intézetet és a klinikák s többi intézetek ellátására szükséges gazdasági épületeket is magában egyesíti. Valamivel tovább kifelé az Üllői-úton van az újonnan épített törvényszéki orvostani intézet, mely e tanszaknak mondhatni Európában páratlan elhelyezést nyújt, továbbá az egyetemi növénykert a botanikai intézettel és a megfelelő növényházakkal.
Megemlíthetjük itt a jól berendezett „Stefánia” szegény-gyermekkórházat, a melyben az egyetemi orvostanhallgatók a gyermekgyógyászatot tanúlmányozzák.
A budapesti egyetem orvoskari központi épülete a klinikákkal; a Stefánia szegény-gyermek-kórház.
Háry Gyulától
Az egyetem központi épülete, mely az egyetemi templomhoz csatlakozott, rozzantsága miatt legújabban lebontatott, s egy új díszes egyetemi palotának, mely az aulát magában foglalandja, építése épen most van tervben; ez idő szerint a központi épületnek csak amaz újabb szárnyai állanak fenn, a melyek a hittani, jogi és bölcsészetkari vizsgálati és tantermeket s az egyetemei hivatalokat, úgyszintén a hittani, jogi és bölcsészeti karok tanácskozó helyiségeit foglalják magukban.
A budapesti egyetem tannyelve az alkotmány helyreállítása óta kizárólag a magyar; tanrendszere, bár a német egyetemi rendszerből fejlett ki, attól sokban eltér, nevezetesen a végzendő tanulmányoknak az ifjak jövendő élethivatása szerinti szigorúbb meghatározása s az egyetem körében berendezett és részint a fölebb haladás föltételeit képező, részint képesítő érvénynyel bíró vizsgálatok által. A hallgatandó tanárok megválasztása, úgy szintén a tanárok által hirdetni kivánt kollégiumok tárgya és a magántanári intézmény tekintetében azonban a tanítási és tanulási szabadság elve, mely 1848-ban törvénybe is lőn iktatva, a magyar egyetemeken is teljes mértékben érvényesűl. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a budapesti egyetem a német rendszer szerint szervezett egyetemek közűl az első volt, a melyen – a legújabb időben – a külföldön is sok megtámadásnak kitett leczkepénzrendszert megszűntették s egységes tandíjat hoztak be, mely a közös egyetemi pénztárba foly s főleg a tanári fizetések kiegészítésére szolgál.
Budapest másik nagy főiskolája a kir. József-műegyetem, Magyarország egyetlen technikai főiskolája, melynek első szerény kezdeményét a József főherczeg-nádor hathatós támogatása mellett e század negyvenes éveiben keletkezett „József-ipartanoda” képezte. Az ötvenes években már a technikai képzés határozottabb kifejezést nyert e tanintézetben, csakhogy mellette az iparos, kereskedő, sőt földművelői oktatást is felölelni kényszerűlt. Az alkotmány helyreállításának idejétől kezdődik a József-műegyetem fejlődésében is a hatalmasabb lendűlet, mely mindig gyarapodó mérveket ölt. A technikai tudományok nagy haladása, a műszaki hivatás és szolgálat nagyobb tekintélye, a külföld példája s a hazánkban, önrendelkezési jogának visszanyerése folytán megindult közgazdasági fejlődés mind közrehatottak az intézet fölvirágoztatására, s ez a fölvirágzás egy részt annak a magasabb követelésekhez mért szervezetében, más részt tanszékei szaporításában és gazdagabb fölszerelésében, hallgatói számának gyarapodásában s főleg az intézeti helyiségek folytonos bővítésében nyilvánúlt.
Ma már a műegyetem saját nagy és czélszerűen berendezett épületeiben van elhelyezve, melyek szintén a Budapest iskolaügyi építkezései körűl oly hervadhatatlan érdemeket szerzett Trefort Ágoston elhúnyt vallás- és közoktatásügyi miniszternek köszönik létüket. Újabban az intézet czéljaira még egy melléképület van készülőfélben.
A műegyetemnek jelenleg 32 rendszeresített tanszéke van, melyek négy szakosztály: az építészi, gépészmérnöki, mérnöki és vegyészi között oszlanak meg; van ezeken kivűl még egy egyetemes szakosztály, mely a különböző hivatási irányokat közösen érdeklő alapvető tanszakokat foglalja magában. A rendszeresített tanszakok tanárain kivűl azonban 44 magántanár, szaktanító és tanársegéd is működik e főiskolán. A szakosztályok az egyetemi karok módjára vannak szervezve, de a tanács a tanárok összességéből áll. A tanfolyam négy éves és két szigorlat letétele alapján képesít az illető technikai szak gyakorlására. A hallgatóság jelenlegi száma megközelíti a hétszázat s legtöbb e számból mindig a mérnöki szakra készűl.
Az egyetemi könyvtár.
Dörre Tivadartól
Tulajdonképeni felsőbb fokú tanintézetekűl tekinthetők még a papnöveldék, illetőleg hittani intézetek, a minők Budapesten szintén fennállanak, még pedig különböző vallásfelekezetek papjelöltjei részére. Legkiválóbb ezek közül a katholikus úgy nevezett „központi seminarium”, melybe minden katholikus egyházmegye legjelesebb növendékeit szokta küldeni; jól felszerelt épülete a főváros kellő közepén, az egyetem és az egyetemi templom tőszomszédságában van s különösen díszes és gazdag könyvtára nevezetes. Hittani intézetet tartanak fenn Budapesten az evang. reformátusok, papnevelő, illetőleg tanárképző intézetet pedig a kegyesrendiek és zirczi cisterciták, kiknek papnövendékei az egyetem illető karain nyerik főrészben a szakszerű oktatást; nemkülönben van itt papnevelő intézete az izraelitáknak is, az úgy nevezett rabbi-seminarium, mely a vele kapcsolatos izraelita tanítóképző-intézettel együtt a magyarországi izraeliták által 1849-ben vallási és oktatási szükségleteikre lefizetett egy millió forintból eredő izraelita országos alapból tartatik fenn s gymnasiumi tanfolyammal is ki van egészítve. Ez utóbbi azonban csak a gymnasium felsőbb évfolyamaira terjed ki s a hittani tanulmányokra való előkészületre is szolgál.
Rohamos fejlődés jeleit mutatja Budapesten különösen a középiskolák (gymnasiumok és reáliskolák) állapota. Míg ez előtt 37 évvel a magyar fővárosnak csak két középiskolája volt, azóta számuk 14-re emelkedett. Ezek között ma is az első helyet foglalja el a II. kerületi királyi katholikus főgymnasium, mely az egyetemmel kapcsolatban, annak Budára helyeztetésekor, vagyis 1777-ben kerűlt ide s most is az „egyetemi főgymnasium” nevét viseli. Gyönyörű helyen, a budai várhegy oldalában, a testvérvárosokra nyíló elragadó kilátással, tágas parktól környezve emelkedik a díszes palota, melyet e tanintézet számára Trefort Ágoston emelt. Ma már e palota nemcsak az ötszáznál több tanuló által látogatott gymnasiumot s annak gazdag gyűjteményeit foglalja magában, de helyet ad egy mintaszerűen berendezett fiú-nevelőintézetnek is, mely 1889-ben keletkezett s Ő Felsége a király nevét viseli. Az intézet jelenleg még csak 42 benlakó növendéknek ad nevelést, de átalakítások és a terjedelmes kertekben tervbe vett további építkezések által valószínűleg háromszor annyi növendék befogadására lesz képes. Jóllehet új keletű, már is oly tekintélynek és keresettségnek örvend, hogy a legkitűnőbb tanulók tizszeres számban vetekednek a fölvételért. A nevelő-intézet növendékei minden irányban gondos kiképzésben részesűlnek; nemcsak idegen nyelvekben és zenében, de vívásban, lovaglásban is képeztetnek, s szavalati és zenei előadásaik – melyek czéljaira házi színpad is van az épületben, – nem csekély látogatottságnak örvendenek.
Az egyetemi könyvtár olvasó-terme.
Háry Gyulától
Valamivel alantabb, de még szintén a budai várhegy lejtőjén áll a II. kerületi állami főreáliskolának festői külsejű, gót stílű épülete, mely 1854-ben keletkezett. Ugyanez évben létesűlt a főváros tulajdonát képező IV. kerületi főreáliskola a Belvárosban, mely különösen gazdag természetrajzi gyűjteménynyel rendelkezik, s mintegy 500 tanulónak ad oktatást. Ezen kivűl van a fővárosnak még egy főreáliskolája a VIII. kerületben, díszes s a mai kivánalmakat kielégítő épületben elhelyezve.
A kormány rendelkezése alatt a már említett budai gymnasiumon és reáliskolán kivűl Budapesten még öt középiskola áll; ezek: a tanárképző intézet gyakorló gymnasiuma, továbbá az V. kerületi kir. kath. főgymnasium és állami főreáliskola, a VII. kerületi állami főgymnasium s végűl a VI. kerületi állami reáliskola.
Legnagyobb paedagogiai jelentőséggel bír ezek között az első helyen nevezett gyakorló gymnasium, vagy, mint köznéven mondani szokták, „mintagymnasium”. Ennek rendeltetése tulajdonképen az, hogy az egyetemen s részben a műegyetemen berendezett tanárképző tanfolyamon képzett tanárjelöltek gyakorlatilag is bevezettessenek a tanítás módszerébe; e czélból ezek kitűnő tanárok útmutatása, vezetése és ellenőrködése mellett a gyakorló gymnasiumban részint megfigyelik a tanítás menetét, részben maguk is tartanak próbaelőadásokat. E négy váltakozó osztályból álló középiskola azonban nemcsak a tanárképzés czéljának szolgál, hanem a tanulók előmenetele tekintetében is kiváló eredményeket mutat föl, különösen a tanulók korlátoltabb száma mellett lehetséges intensivebb tanmódszer által. A gyakorló gymnasium épülete legújabban épűlt s magában foglalja a tanárképző-intézet, tanárvizsgáló bizottság és közoktatási tanács helyiségeit is.
Az V. kerületi állami főreáliskola Budapest s az ország legnépesebb középiskolája, a mennyiben 737 növendéke van; terjedelmes palotája sok tekintetben mintaszerű. Legifjabb Budapest középiskolái között a VI. kerületi reáliskola, mely még csak fejlődő félben van.
Fölötte népszerű régi középiskola az, a melyet a kegyesrendiek tartanak fenn saját társházuk mellett, a főváros középpontján, a városház-téren; ez az intézet benlakással is össze van kötve. Van továbbá czélszerű új épületben elhelyezett nagy gymnasiuma az evang. reformált vallásúaknak, úgy szintén az ágost. evagélikusoknak is. A magán középiskolák közűl a László-féle főgymnasium említhető föl.
Ebben a 14 középiskolában összesen több mint 6000 ifjú nyer képzést s fentartási költségük megközelíti a 800.000 forintot, a mi a középiskolaügy nem csekély fejlettségéről tanúskodik Budapesten s mutatja egyúttal a tudományos pályák iránti szeretetet; bár nem hagyható figyelmen kivűl, hogy a fővárosi középiskolák a vidéki ifjakra is némi vonzó erőt gyakorolnak s így növendékeik nem kizárólag a főváros lakosságának fiai közűl valók.
Itt van helyén megemlíteni azt az intézetet, a melyet Tököly Sebő (Száva) 1830-ban alapított Budapesten görög keleti vallású szerb ifjaknak a közép és felsőbb tanulmányokban hazafias szellemben való kiképzése czéljából; az intézet lakást és ösztöndíjat ad az ifjaknak, kik legnagyobbrészt az egyetem és műegyetem hallgatói, részben középiskolai tanulók.
Bár Magyarországon leány-középiskolák nincsenek, a népnevelési intézetek közűl sok tekintetben kiemelkednek a műveltebb osztályok szükségeit szolgáló hat osztályú felsőbb leányiskolák, minőt maga az állam kettőt tart fenn Budapesten; az egyik csupán bejáró növendékek számára van berendezve, a másik – a felsőbb tanítónő-képezdével kapcsolatban – bennlakással egybekötött nagy leánynevelő-intézet. Hasonló intézeteket tartanak fenn Budapesten: az országos nőképző-egyesűlet, az angol kisasszonyok és a „Sacré-coeur” apáczák; ez utóbbiak zárdaszerű intézete kiterjedt kertben fekszik a Városliget területén.
Midőn a népoktatásnak Budapesten fennálló intézeteire térünk át, szólnunk kell mindenekelőtt azon intézetekről, melyek tanítókat és tanítónőket képeznek, s a melyek mintegy betetőzői a népnevelés intézményeinek.
A magyar főváros gazdagon el van látva tanító- és tanítónőképző-intézetekkel; hármat az állam tart fenn, s három felekezeti jellegű. Az ország legnagyobb tanítóképző-intézete az, melynek hatalmas épülete terjedelmes kertjével, mellékházaival és szőlőmívelési telepével a budai oldalon, a Krisztina-városban terűl el. Ez az úgy nevezett Paedagogium, mely valóságos egyeteme a népoktatási intézeteknek. Van benne képezde a leendő elemi iskolai tanítók és felsőbb (öt külön szakcsoportra tagolt) képzőintézet a már tanítói oklevelet, vagy középiskolai érettségi bizonyítványt nyert olyan ifjak számára, kik polgáriskolai tanítókká kivánnak képeztetni és képesíttetni. Újabban külön tanfolyam állíttatott föl benne a leendő képezdei tanárok számára is. Az elemi képezdéhez egy elemi, a felsőbb képezdéhez pedig egy polgári fiúiskola van mint gyakorló-iskola csatolva; az intézet ezenkivűl el van látva asztalos-, esztergályos- és fafaragászati tanműhelylyel a polgáriskolákkal kapcsolatos ipar-tanműhelyek vezetésére alkalmas ipar- és rajztanítók kiképzése czéljából, továbbá a gazdaság, gyümölcstermesztés, szőlőművelés és méhészet gyakorlati tanítására is be van rendezve, s van egy gipszöntő műhelye, mely képző czélja mellett a hazai tanintézeteket a rajzoktatáshoz szükséges főszmintákkal látja el. Az intézetben 120 növendék számára korszerűen berendezett internátus áll fenn. Ugyancsak az intézethez van csatolva az országos tanítói árvaház, melyben huszonöt tanítói árvát látnak el. Legújabban a kormány ez intézet mellé siketnéma iskolával kapcsolatos tanfolyamot szervezett, melyen a vállalkozó tanítójelöltek elméletileg és gyakorlatilag képeztetnek siketnéma-intézeti tanítókká.
A tanítónők képzése két állami intézetben oszlik meg; az elemi tanítónőket a budai oldalon, a II. kerületben levő tanítónő-képezde neveli, mig az Andrássy-úton levő felsőbb képzőintézet a polgári és felsőbb leányiskolák számára képez női tanerőket. Ez utóbbi népes és nagy intézetnek csak egyik alkatrésze a szóban forgó képezde, másik az annak gyakorlóiskolájáúl szolgáló, már említett felsőbb leányiskola, s van még ezenkivűl benne egy nevelőnő-képezde is, a melynek feladata magyar leányokat a házi nevelés feladataiban s különösen az idegen nyelvekben gondosan kiképezni, hogy a ritkán alkalmas külföldi nevelőnőket pótolhassák a műveltebb házakban. Itt is nagy benlakás van mindkét képezdei tanfolyam s a leányiskola növendéke, – mintegy 120 leány – számára.
Az állami képzőintézeteken kivűl van itt egy régi, még Mária Terézia által alapított katholikus tanító-képezde, egy tanítónőket képző tanfolyam az angol szűzek zárdájában és a már említett rabbi-seminariummal kapcsolatos izraelita tanító-képezde. A tornatanítók kiképzésére az állami tanító-képezde tornatanítói és tanári szakcsoportján kivűl a Nemzeti Tornaegylet helyiségeiben van tanfolyam szervezve.
Hogy a népnevelés terén mekkora haladást tett Budapest e század folyamában, s különösen az újabb időben, azt a következő nehány összehasonlító adat tanúsítja. A jelen század első tizedében mindössze nyolcz elemi iskola volt összesen 17 osztálylyal; a kilenczedik iskola csak 1843-ban nyílt meg. A módszer akkoriban nagyon hiányos volt; a sok írás és gépies olvasás volt a főtárgy; számtanra és helyesírásra hetenkint egy órát fordítottak, mondattannak, rajznak, éneknek, beszéd- és értelemgyakorlatoknak híre sem volt.
A népnevelés nagyobb föllendűlése az újabb alkotmányos korszakkal kezdődik. 1869-ről 1870-re, tehát egy év alatt a községi elemi iskolák száma 20-ról 30-ra emelkedett; 1874-ben már 55, 1890-ben 93 községi elemi iskolát találunk; a használatban levő tantermek száma az utóbbi idő alatt 234-ről 517-re, az iskolába járó tanulóké 16.556-ról 32.385-re emelkedett, tehát mindkét tényező megkétszereződött 16 év alatt. Ily fejlődés természetesen nem képzelhető tetemes költségű építkezések és házvételek nélkűl; és tényleg a főváros húsz év alatt 4 milliónál többet költött e czélra s pusztán az elemi iskolák fentartására, a felbecsűlt házérték kamatát nem számítva, jelenleg évi 900.000 forintot fordít. A főváros népiskoláinak tannyelve és tanítói kara pedig ma már teljesen magyar és leghathatósabb tényezőjévé vált a magyar nyelv általános elterjedésének.
A II. kerületi királyi katholikus főgymnasium és a Ferencz-József nevelőintézet épülete.
Háry Gyulától
Az elemi iskolákhoz legközelebb állanak az iparostanoncz-iskolák, melyek inkább ismétlő iskoláknak, mint ipari szaktanfolyamoknak tekintendők; ezek csak az 1884-iki ipartörvénynek köszönik keletkezésöket s azóta már számuk – az alsó fokú kereskedelmi iskolákéval együtt – 16-ra emelkedett.
A népiskolák legmagasabb fokozata a polgári iskolákban mutatkozik; ezek is csak az újabb kor szüleményei. A polgári leányiskolák mai tantervökkel közel állanak a felsőbb leányiskolákhoz; számuk a fővárosban hét, 51 tanteremmel és 2494 tanulóval.
A polgári fiúiskolák közűl az első Ó-Budán létesűlt 1869-ben; most a fővárosban a már említett állami s két magán polgári iskolán kivűl négy, a város által fentartott polgári fiúiskola van, melyek mindegyike számos parallel-osztálylyal van ellátva a nagy népesség miatt. Jellemző mindezekre, hogy, bár a törvény a polgári fiúiskolák tanfolyamát hat évre szabja meg, az V. és VI. osztályok tanulók hiányában tényleg megszűntek s a IV. évfolyamot végzett ifjak majdnem kivétel nélkűl a kereskedelmi tanfolyamokba lépnek át.
Meg kell emlékeznünk ezek után a magyar fővárosben levő különböző szakiskolák- és szaktanfolyamokról is, a melyeknek egy része a már fölsorolt tanintézetekkel kapcsolatosan van szervezve.
Ezek között a felsőbb iskolák fokozatán áll az állami mintarajziskola, egyúttal rajztanárképző, melybe középiskolát végzett ifjak vétetnek föl s benne részint a művészi pályára szükséges előképzésben részesűlnek, részint rajztanárokká képeztetnek. Ez intézetben tartatnak a rajztanárok képesítő vizsgálatai is; a képzés a képzőművészet minden ágának elemeire s a szükséges mértani ismeretekre is kiterjed.
Az ipari oktatásnak Budapesten legnevezetesebb intézete az állami közép-ipariskola, mely terjedelmes új épületében az elméleti és gyakorlati ipartanítás minden eszközeivel, nagy műhelyekkel is el van látva, s melynek mintegy kiegészítő részét teszi a technologiai iparmúzeum. Ez intézet föladata az építészet számára kőműveseket, kőfaragókat, ácsmestereket és pallérokat, továbbá a gyáripar számára gépészeket és művezetőket, valamint a fém- és vasipar s a faipar legtöbb ágai számára önálló mestereket képezni. Jelenleg 19 tanár és 5 művezető oktatása mellett közel kétszáz rendes tanuló végzi itt tanulmányait, s ezen kivűl rendkivűli tanfolyamok is tartatnak, különösen építő iparosok, úgy szintén gőzkazánfűtők és gőzgépkezelők részére, melyekben nyolcszáznál több, már ipari foglalkozásban levő egyén nyer továbbképzést.
Az állami iparművészeti iskola a műipar kiválóbb nemeiben, nevezetesen a díszítő szobrászatban és kis plasztikában, a díszítő festészetben, fa- és rézmetszésben, úgy szintén a fémvésésben nyújt kiképzést.
Ezekhez sorolandó a főváros által fentartott felső iparrajziskola, mely az iparosoknak az ipari rajzban továbbképzéséről gondoskodik; továbbá az országos nőiparegyesűlet nőipar-iskolája és tanműhelye, melyek az iparszerű női kézimunka különböző ágait művelik; ide tartozik a mechanikai tanműhely, melyben a tanulók 4 évi tanfolyamban fínomabb mechanikai eszközök és berendezések, továbbá természettani eszközök előállítását tanulják meg, úgy szintén a budai tanítóképezdében s az V. kerületi magánpolgári iskolában levő kézügyességi tanfolyamok.
A Ferencz-József nevelő-intézet egyik tanuló terme.
Kimnach Lászlótól
A kereskedelmi szakoktatás is kiváló gondozásban részesűl Budapesten. Itt van mindenekelőtt a budapesti kereskedelmi testületek által 1857-ben alapított és fentartott kereskedelmi akadémia, mely úgy múltja, pompás épülete és gazdag fölszerelése, valamint kitűnő szakemberekből álló tanári kara által az ország legelső e nemű tanintézete. Budapest főváros a II., VI. és IX. kerületi polgári fiúiskolákkal kapcsolatban három középkereskedelmi iskolát tart fenn, melyekben a közép- vagy polgári iskola négy osztályát végzett ifjak három évfolyamban hasonló szakképzést szerezhetnek, mint a kereskedelmi akadémiában. Hasonló szervezettel még két magán kereskedelmi iskola áll fenn a fővárosban: az egyik, a Röser-féle, 1853-ban alapíttatott. Nőknek a kereskedelmi pályára való képzéséről az V. kerületi polgári leányiskolával egybekötött női kereskedelmi tanfolyam gondoskodik.
Különösen a keleti kereskedelem számára való kiképzés czéljából az állam a kereskedelmi akadémia mellett legújabban keleti kereskedelmi tanfolyamot is szervezett. Itt két évi tanfolyamban kellő képzettséggel bíró egyének alkalmat találnak a keleti nyelvek megtanulására, a kelet kereskedelmi viszonyainak megismerésére s mindazon ismeretek megszerzésére, a melyek a kelettel való kereskedelmi közlekedésben szükségesek.
Az iskolaügyhöz, mint annak legalsóbb eleme, a kisdedóvás csatlakozik; ennek intézetei is nagy számmal találhatók Budapesten s jobbára egyesűletek, vagy kisebb részben magánosok kezeiben vannak. A legutóbbi összeszámítás szerint Budapesten 41 óvoda volt, a melyben 55 óvó s illetőleg óvónő gondozott és nevelt 2869 gyermeket. De ezenfölűl ez idő szerint a fővárosban levő két képzőintézet szolgáltatja az egész ország számára az óvónőket és gyermekkertésznőket; ezek egyike az országos kisdedóvó-egyesűlet óvóképezdéje, mely szép új emeletben bennlakással, mintaóvodával és árvaházzal is bír. A másik az országos központi Fröbel-nőegylet által fentartott, gyermekkertésznőket képző intézet.
Végűl itt kell megemlékeznünk azokról a különböző jótékony intézetekről, a melyek részint a könyörűlet és emberszeretet munkáját végzik, részint az oktatás és nevelés czéljainak is szolgálnak. Ilyen a vakok budapesti országos intézete, mely részben saját alapja jövedelméből, részben az állampénztárból tartatik fenn; benne a vakok hét éven át részesűlnek valláserkölcsi nevelésben s azon kivűl szellemi képességeik- és kézügyességökkel is egyező kiképzésben.
Ilyen az izraelita siketnémák intézete. Ez az intézet – mely nemcsak zsidó vallású növendékeket fogad magába, – egyetlen férfiú, Fochs Antal alapítványának köszöni létét s jelenleg pompás, tágas épületben ad benlakást és oktatást a siketnéma gyermekeknek. Ilyen végűl Frim Jakab intézete hülyék és gyönge elméjűek számára, mely újabban állami segélylyel szintén czélszerű épületet nyert.
Nemes és hasznos czélt követ a fővárosban levő tíz árva- és szeretetház is, ezek: a városi József-fiárvaház, mely József főherczeg-nádor emlékére alapíttatott; a királyné Ő Felségéről nevezett Erzsébet-árvaleányház, a Mayer Ferencz tábornok által alapított Mayer-féle fiárvaház, a magyar gazdasszonyok országos egyesűletének leány-árvaháza, a protestáns árvaegylet vegyes árvaháza, a pesti izraelita nőegylet izraelita leány-árvaháza és a pesti izraelita hitközség fiú-árvaháza, továbbá a már említett tanítói árvaház, a Klotild főherczegasszonyról nevezett egyesűleti szeretetház, az újabban létrejött fővárosi szeretetház és a Mária Dorothea főherczegnő nevét viselő tanítói menedékház. Ezeken kivűl mint szintén a köznevelés ügyét előmozdító intézményeket említhetjük meg a szegény és éhező iskolás gyermekeknek télen át meleg étellel való ellátása végett alakúlt Gyermekbarát-egyesűletet, a szegény és beteges gyermekeket a szűnidő alatt falura kitelepítő szűnidei Gyermektelep-egyesűletet, valamint számos társulatot, a melyek szegény iskolás gyermekeknek téli ruhával való ellátását tűzték ki fő czéljokúl.
Igy munkálnak közre Budapesten állam, főváros, társadalom és a hitfelekezetek, hogy a közoktatás és köznevelés ügyét fölvirágoztatván, ez által a külsőleg oly hatalmas arányokban fejlődő magyar főváros belső életét is megszilárdítsák, megnemesítsék és képessé tegyék ama nagy szerep betöltésére, mely neki a nemzet életében jutott.
