Arad és Temes megyék hegyes részei s Krassó-Szörénymegye. Jancsó Benedektől

Full text search

Arad és Temes megyék hegyes részei s Krassó-Szörénymegye.
Jancsó Benedektől
Bihar-hegységtől délnyugatra, a Fekete- és a Fehér-Körős között, húzódik keletről nyugatra a Béli hegység, vagy másként a Moma Kodru, mely a Menyháza és Nadalbest aradmegyei községeknél kezdődő s jóformán különálló Izoi gerinczczel hirtelen emelkedik ki a Fekete-Körős völgyéből. Legmagasabb csúcsai Arad- és Biharmegye határán a Nagy-Arad (1141 méter) és a Merisóra (1099 méter). Az Izoi gerincznek a Moma Kodruval való összekötő része a Punkoj csúcstól délkeletre fordúló gerincz, mely a Momáig 930 méter magasságban húzódik s mely egyúttal a Moma Kodru tulajdonképi fő gerinczenék is tekinthető.
E hegység völgyeiben fekszenek Aradmegye éjszakkeleti részének románoktól lakott apró községei, melyek között legtekintélyesebb a régen Deszninek nevezett Dézna, egykor mezőváros, egy Boros-Sebestől éjszakkeletre fekvő kies völgyben. A község fölötti erdős hegy tetejét régi vár romjai koronázzák. Környéke igen gazdag vaskövekben, melyeknek bányászása és kiolvasztása még nem régiben is a lakosság egyik fő foglalkozása volt. Déznától keletre és éjszakra, föl egészen Menyházáig lépten-nyomon olvasztó kemenczékre bukkanunk a völgyekben. Menyháza a déznai völgynek éjszaki irányban legvégső községe, mely nemcsak a környékén folytatott vas- és vörös márványkőbányászat miatt érdemel említést, hanem kitűnő hévizeiért is. Nem régiben még kezdetleges fürdője gróf Wenckheim Frigyes birtokába jutván, a tulajdonos bőkezűségéből ma egyike a vidék legjobb berendezésű fürdőhelyeinek.
A Béli hegység vidékét a tőle délre eső Hegyes-Drócsa hegységtől a Fehér-Körös völgye választja el, mely nyugaton Buttyin községnél az Alföldre torkollik. Buttyintól délkeletre, a Fehér-Körös balpartján fekszik Al-Csill község s ettől távolabb délkeletre a hegyek közt Solymos-Bucsáva, melynek határában a kilenczvenes évek elejéig egy barnakő-telepet bányásztak. Al-Csilltől kelet felé összébb szorúl a Fehér-Körös völgye s a folyó mentén haladó körösvölgyi vasút helyenként csak átvágások és alagútak segítségével tud belebb hatolnia hegyek közé. E vasút mentén a leggyönyörűbb tájképi szépségek váltakoznak. Majd meredek sziklafalak között, majd pedig támasztó falakkal megerősített töltéseken robogunk mindenütt a Fehér-Körös haragos habjai mellett. A mint a kanyargó vasúton kelet felé tovább haladunk, egyszerre terjedelmes medenczévé szélesűl a szűk völgy s a járás székhelyére, az 1100 főnyi lakosságú Nagy-Halmágyra érkezünk. A nagyhalmágyi medencze keleti szélén lép a Fehér-Körös Aradmegye terűletére, hol nagy változás történik vele, a mennyiben Leásza községtől nyugatra kikerűli a könnyebben átvágható pontusi agyaglerakodásokat és neki megy a nehezebben áttörhető kemény rétegnek s andezit-lávarétegekbe mélyedő szűk völgyben kanyarog éjszaknyugati irányban Csucsig.
A Fehér-Köröstől délre a Marosig a Hegyes-Drócsa nevű hegység vonúl; nyugat felé messzire kinyúlva az Alföldre, melynek átlag 119 méter tengerszín fölötti lapályából meredeken emelkedik ki az Aradi Hegyaljával. A hegység e végének keresztgerincze Gyorok táján éri el legnagyobb magasságát az 573 méter magas Hidegkút tetőben, míg éjszakra Pankota felé egyre alacsonyodik.
Az Aradi Hegyalja mögött emelkedő magaslatokat a hegyi patakok mentén lenyúló völgyek több csoportra szakgatják. Ilyen a hegység éjszaknyugati vonúlatában a Csigér völgye, délen pedig a kladovai völgy. E választó vonalon emelkedik a Hegyes-Drócsa egyik felének legmagasabb csúcsa, a 800 méter magas Hegyes, mely fő gerinczével a Maros felé húzódik s egészen a Debella-Goráig megtartja a 800 méter magasságot. Itt 300–350 méterre csökkenő nyergek keletkeznek, melyek két részre (Hegyesre és Drócsára) osztják a hegységet. A két gerinczet elválasztó nyereg a 350 méter magasságot megtartja egészen a nádas-berzovai nyeregig. Innen azonban folyvást egyenletesen emelkedik a Drócsa nevű fő csúcsig, melynek magassága 37 méterrel múlja fölűl a Hegyesét. Ez a gerincz alkotja a Drócsa hegység zömét, melyből Vaszoja felé egy vonúlat ágazik ki, míg a fő gerincz Szlatina-Madrizest felé terjed.
A Hegyes-Drócsától a délmagyarországi hegyvidéket a Maros választja el, mely Zámnál lép Aradmegye terűletére. A Maros völgye néhol oly szűkre szorúl, hogy a rajta végig futó vaspálya és országút alig férnek el benne. Aradmegyének a Maros völgyében s az ebbe torkolló mellékvölgyekben 32 községe van. A Maros jobbpartján a Hegyes-Drócsa oldalait sűrű lomberdők födik, melyek azonban a helységek körűl egyre gyérűlnek. Az első folyóvíz, mely a megye terűletén a Marosba ömlik, a szelistyei patak. Ettől nyugatra, a toki, kujási és soborsini patakok beömlésénél ki-kitágúl a Maros völgye. Batucza és Kaprucza között újra megszűkűl a völgy. E szorostól nyugatra következik a berzovai völgytágúlat, mely a Maros völgyének második és legszélesebb kitágúlása. E széles völgyön halad tovább a folyó, útjában mintegy tíz patakot véve föl, egészen Solymosig, hol a völgy legfestőibb szurdoka, a radna-lippai szoros kezdődik. Itt a Maros jobb oldalán meredek sziklák, baloldalán pedig erdős hegyhátak húzódnak és annyira összeszorítják a völgyet, hogy a most romjaiban heverő solymosi vár annak idején egyaránt kulcsa lehetett úgy a Maros völgyének, mint Erdély déli részének.
A Maros völgyében fekvő községek közűl alig egy-kettő érdemli meg az útas bővebb figyelmét. Ilyen mindjárt a völgy kezdetén Radna, melyet az átellenben fekvő Lippával a Maros fölött áthajló hatalmas fahíd köt össze. Mikor Lippa a törökök kezébe kerűlt, a kapisztráni Ferencz-rendi szerzetesek a Maros jobb partján emelkedő hegyek erdőségeibe menekűltek s ott fából egy kis kápolnát építettek. A XVII. század vége felé egy bosnyák ember egy Szűz Mária-képet ajándékozott a kis templomnak. A kép csodatevő hire csakhamar szárnyra kelt és a templom búcsújáró helylyé lett. A mai elég díszes két tornyú templom és kolostor 1760-ban épűlt. A kolostor mögött emelkedő hegytetőn porladozó kő-obeliszk áll, melyet a barátok II. József császár 1768-iki látogatásának emlékére állítottak.
Radnával kelet felé tőszomszédos Solymos, román lakosságú kisközség, mely fölött egy kúpalakú hegyfokon régi vár omladozó maradványai láthatók. Solymos vára már 1278-ban fönnállott, s nagynevű birtokosai között találjuk a gúti Országhokat, Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, Giskrát, a Bánfiakat és Korvin Jánost. A várhegy egészen a Maros fölött emelkedik s a folyó felé néző déli oldala sziklás és szédítően meredek. Keleti oldala szintén meredek, a nyugatin pedig mély völgynyílás van, melynek fenekén egy hegyi patak csörgedez. A várat három oldalról a hegyen körűlfutó sáncz övezi. A nyugati oldalon a fölvonóhíd hármas pillére s a külső bástya alapzata még jól fölismerhetők. A hatszögletű várudvaron még három csonkatorony emelkedik, s az egykori termek és szobák helyei is jól látszanak.
A Maros völgyében említést érdemlő helység még Tótvárad, mely régebben tekintélyesebb és népesebb mezőváros volt. Hajdani erős várának, mely a község fölött emelkedő meredek sziklaháton állott, ma már alapfalai is alig látszanak. Tótváradtól keletre, egy czukorsüveg alakú hegy alján fekszik Soborsin, hol egyetlen nevezetesség egy urasági kastély, melyet a XVIII. században Forray András báró építtetett. Az elhagyott állapotban levő kastélyt szép díszkert veszi körűl.
A Délmagyarországi hegyvidék a Marostól délre egészen az Al-Dunáig terjed; nyugati oldalán már a nagy Alföld síksága terűl, keleti határa pedig Hunyadmegyével és Romániával éríntkezik.
A délmagyarországi hegyvidék az egyes önálló hegységek szerint a következően tagolódik. Éjszaki részét a Béga; Temes és Bisztra folyók között a Ruszka-Pojána hegycsoport foglalja el, melynek legmagasabb csúcsai középrészei táján a Bágyes (1380 méter) és a Ruszka (1359 méter). E hegységből a Béga és Maros közt egy hosszabb mellékág nyúlik ki nyugat felé, melynek magassága a 440 métert sehol sem haladja meg. A Temes felső völgyétől. nyugatra a Szemenyik-Plesuva emelkedik, mely éjszakkeletről délnyugat felé vonúlva, éjszaki részében a Szemenyik (1447 méter) és a Piatra Nedeiben. (1438 méter); délen pedig a Plesuva (1159 méter) csúcsban éri el a legnagyobb magasságot. E hegységhez nyugaton a Délmagyarországi Érczhegység csatlakozik, melynek tagjai a Karas és Berzava folyók közti dognácskaihegység (809 méter) és a még alacsonyabb Aranyos hegység. A Néra völgyétől délre, egészen a Dunáig terjedő hegységek három csoportra oszthatók úgymint nyugaton a Lokva hegység közepén az Almás hegység és keleten az Orsova-Mehádiai hegység. Ez utóbbiban, mely a szerb hegyekkel együtt a Klisszura és a Kazán szorosokat alkotja, legmagasabb csúcs a Szvinjácsamáre (1226 méter). Végűl a Temes és a Cserna völgyeitől keletre eső vidéknek, a krassó-szörénymegyei havasoknak legmagasabb hegytömege a Godján-Szárkó, melynek legkiválóbb emelkedései a Hunyadmegye felőli határon a Gugu (2229 méter) és egészen a romániai határon a Murariu (2231 méter), s végűl a Cserna völgyétől keletre az 1190 méter magas Domogled.
E terűlet folyóvizekben is igen gazdag. A Szemenyik hegység éjszaki részén ered a Temes, mely a Szárkó hegységből fakadó Hideg folyóval egyesülve, éjszaki, majd éjszaknyugati irányban hasítja át e hegyvidéket. Legnagyobb mellékvize a vele egy vidéken eredő s majdnem egyközűen folyó Poganis, mely azonban csak Temesmegye síkságán egyesűl vele. A Ruszka-Pojánában ered a Béga. Eleintén éjszakra folyik, de Marzsinánál nyugatra fordúl. A Temessel két csatorna köti össze. A Berzava a Szemenyik hegységben fakad és mélyre vágódott völgyében éjszak felé halad, majd pedig éjszaknyugat félé fordúlva, Német-Bogsánnál eléri a síkságot. A Délmagyarországi Érczhegységben ered a Karas vagy Krassó vize és Krassováig keskeny völgyben foly, de ott délnyugati irányt véve, a délmagyarországi síkságra siet ki. A Néra a Szemenyik déli aljában fakad s eleinte délre, majd pedig miután a tágas almási medenczén végig folyt, nagy kanyargásokkal, több szurdokon keresztűl nyugat felé tárt s a hegyvidék nyugati sarkában a Dunába ömlik, ép úgy mint a Godján hegységben – már román terűleten – fakadó Cserna vize is.
Éghajlata e vidéknek déli fekvésénél fogva melegebb volna, ha a magas hegyek hatása le nem hűtené; igy kellemesen mérsékelt. Az évi közép hőmérséklet a síksághoz közelebb eső Lugoson 11.5° C, míg a hegyek között, a Berzava felső völgyében fekvő Ferenczfalván 7.5° C. Orsova és Mehádia délibb fekvésök következtében melegebbek; amott a középhőmérsék 10.8° C, itt pedig 11.5° C. Az augusztusi átlagos hőfok Lugoson és Orsován 21.9° C, mig Ferenczfalván csak 16.5° C. A januári közép hőmérséklet Lugoson – 1.1° C; Ferenczfalván pedig – 2.8° C. A csapadék a lapályról belebb, a hegyek közt tetemesen gyarapodik. Mig a síkság szélén fekvő Lugoson az évi átlagos csapadék mennyisége csak 653, addig Ferenczfalván 1106 milliméter.
A délmagyarországi hegyvidékhez Temesmegyének csak az a hosszú keskeny vidéké tartozik, mely a Lippától Báziásig húzott egyenes vonaltól keletre fekszik. E keskeny szalagként éjszakról dél felé húzódó földön az említést érdemlő temesmegyei helységék sorát a Radnával átellenben fekvő s mintegy 7000 főnyi lakosságú Lippa mezőváros nyitja meg. Hajdan Aradmegyéhez tartozott s erős régi vára a szemközt emelkedő Solymos várral együtt a Maros völgyének valóságos kulcsa volt. Lippától délre egyetlen nagyobb helység a temesvár–karánsebesi vasútvonal mentén, a Béga mellett a közel 4000 főnyi román és német lakosságú Rékas, mélytől délnyugatra, a Temes balpartjától dél félé húzódó szép dombos vidék egyik völgyében a harmadfél ezer lakosú Buziás fekszik. Kiváló nevezetessége a helység keleti oldalán fakadó öt vasas savanyúvíz forrás, melyek a hírneves buziási fürdő keletkezésére adtak alkalmat. A mintaszerűen épített s fölszerelt fürdőházakat és vendéglőket gyönyörű nagy park veszi körűl, melyben árnyas fasorok, zöldélő ligetek, pázsitos gyeptérségek, pompás virágágyak és szökőkútak nyújtanak enyhűlést a fűrdő látogatóinak. A fürdő vasas vize igén hatásos különösen női bajokban. A telepen hideg víz-gyógyintézet is van.
A buziási völgyet dél felől a Dimbu Szkamuje hegysor szegi be. E hegysor déli oldalán van Végvár (Rittberg) község, melynek csak a neve német, de harmadfél ezernyi lakossága tiszta magyar és református. A csínos község lakosai legnagyobb részt szorgalmas és jómódú földmívelők. Végvártól délre a délvidéki síkságig nyomúló Kudricz hegysor aljában, a temesvár–báziási vasút mentén fékszik Versecz szabad királyi város. Lakosainak száma 30.000. Részint dombos, részint lapályos határa 33.000 hold terjedelmű. A lapályon nemcsak kitűnő búza és kukoricza, hanem igen jó minőségű fehér bor is terem, míg a dombokon inkább vörös bort szűrnek. A fillokszera pusztítása, különösen az 1882-ki nagy árvíz előtt, mely a szőlők legnagyobb részét teljesen tönkre tette, Versecz bortermesztése évenként átlag 350–400.000 hektoliterre rúgott. A főbb útczáiban elég csinosan épűlt város székhelye egy görög-keleti szerb püspökségnek, több állami és kincstári hivatalnak s egy állami főreáliskolának. Épületei közűl kiválóbbak a csúcsíves stilban épűlt római katholikus templom, továbbá a görög-keleti székesegyház és püspöki palota, a városháza és a főreáliskola épűlete. Igen szép a százévesnél régibb alapítású városi park is.
Versecztől délre a vasút mellett s a Nérához közel fekszik Fehértemplom 10.000 főnyi, nagyobbrészt német ajkú lakossággal. Régebben a határőrvidék egyik gyalogezredének székhelye volt. A lakosság élénk kereskedést űz borral és gabonaneműekkel. Az egyre emelkedő csinos városnak királyi törvényszéke és állami főgyinnasiuma is van. A megyének legdélkeletibb községe Palánka, most kis falu, de hajdan virágzó város volt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi