Krassó-Szörénymegye.
Krassó-Szörénymegye.
A délmagyarországi hegyvidéki többi része, mintegy 9750.16 négyszögkilométer terjedelemben Krassó-Szörénymegyére esik. E vidék hajdan részben a szörényi bánsághoz tartozott. Krassó először 1230-ban fordúl elő az oklevelekben, mint vármegye. Három évvel később történik emlékezés az első szörényi bánról, Lukácsról. IV. Béla király 1238-ban a szörényi bánságot a mai Románia terűletén egészen az Oltig kiterjesztette; a tatárjárás után pedig 1247-ben hűbéri kötelezettség mellett a Szent János-vitézeknek adományozta, a kik azonban már 1260 táján odahagyták. 1330-ban Róbert Károly Széchy Dénest nevezte ki szörényi bánná. Zsigmond király 1429-ben a szörényi bánságot a német lovagokra bizta, de három évvel később a török kiűzte őket Szörény várából. 1435 után Hunyadi János viselte a szörényi bánságot. A mohácsi vész után a szörényi bánság megszűnik, de megszületik Szörénymegye, mely János király s később az erdélyi fejedelmek birtokához tartozott és magában foglalta a mai Krassó-Szörénymegye egész terűletét. E megyét a lugosi és karánsebesi bánoknak nevezett két főtisztviselő kormányozta egész 1658-ig, a mikor Barcsay Ákos, hogy az erdélyi fejedelemséget elnyerhesse, Lugost és Karánsebest a törököknek átadta. E vidék csak 1718-ban szabadúlt föl a török uralom alól, de egészem 1751-ig katonai és 1751-től 1779-ig polgári kincstári igazgatás alatt állott. Mikor 1779-ben Temes és Torontál megyéket új életre keltették, a mai megye éjszaki részéből Krassómegyét alakították, a déli rész pedig, mint katonai végvidék, tovább is elszakítva maradt az anyaországtól. A határőrvidék föloszlatása után az 1873. évi XXVII. törvényczikk e terűletből az új Szörénymegyét alakította, de mint külön vármegye nem sokáig állott fenn, mert már hét év múlva egyesítették az akkori Krassómegyével; így alakúlt meg a mai Krassó-Szörénymegye.
A buziási fürdő.
Cserna Károlytól
