291I. Az intézményesített polgári sajtó megszületése idegen abszolutizmus alatt
A kortársak szerint a Világos utáni magyar nyelvű sajtónak a puszta létért kellett küzdenie, elsősorban a Habsburg-hatalommal és jelentős mértékben az olvasóközönség érdektelenségével szemben. A valóságban a kormányzat a magyar sajtó visszaszorítását, de nem teljes megfojtását tűzte ki célul. Még „a törpe zsarnok”, Albrecht főherceg kormányzó is csupán kordában akarta tartani a hírlapokat, és nem tűrte, hogy az ő ellenőrzési körén kívül működjék magyar lap. A magyar nyelvű sajtót már nem fenyegette, hogy megszűnik, de az új körülményekből következő helyét meg kellett keresnie. Reform- vagy forradalmi láz most nem sietett a szerkesztők segítségére, és nem toborozta az olvasókat. Polgárian művelt és érdeklődő emberek napi olvasmány- és tájékozódási igényét lehetett kielégíteni. Csakhogy az ilyen közönség nem volt annyira népes, hogy könnyen meg lehetett volna találni. Amint Kemény Zsigmond jellemezte közönségünket Élet és irodalom című cikksorozatában, „pártolása maecenási, s nem ügybaráti. Adni akar, nem élvezni. Adózik, nem pedig vásárol… Ha definiálni akarnók közönségünk állását irodalmunkhoz, körülbelől ezen eredményre jutnánk: a vagyonosabb embernek van bizonyos eszméje, hogy mennyit illik neki magyar nyomtatványokra adózni, e rátát évenként kifizeti, s azontúl semmi gondja semmire. Így történik, hogy feles számú vásárló mellett kevés az olvasó…”
A magyar sajtó feltételei kemények voltak és rendkívül ellentmondásosak: polgárias törvények, centralizált abszolút hatalom és a polgári művelődési igényekkel éppen csak megismerkedni kezdő nemzet.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.