IV. SZÍN.
Szép hölgyek, ő kegyelmessége, a
Bibornok üdvözöl; ez éjt a vig
Örömnek és nagyságtoknak kivánja
Szentelni; és reméli, e vidám
Csoportba’ nincs, ki külről gondjait
Behozta volna; ő mindenkit oly jó
Kedvűnek óhajt, mint jó társaság,
Jó zene, jó bor, jó fogadtatás
Csak tehetik. – Ah, ily későn, mylord?
Lord Kamarás, lord Sands, sir Lovell jőnek.
Nekem elég volt e szép társaságra
Gondolnom: lelkem szárnyat ölte.
Oh! |
Hallja, sir |
Az én világi vágyaim felét
Birná csak: itt e szépek közt nehány,
Oly lakomába’ részesülne, még
Alvás előtt, mi jobban izlenék
Nekik is, azt hiszem. – Szép társaság,
Lelkemre mondom.
Oh, ha egykettőnek |
Bár |
Mily könnyü, kérem?
Mint egy pelyhes ágy. |
Szép hölgyeim, tessék leülni. – Sir
Guildford, rendezze, kérem, amaz oldalt,
Majd én emezt. – Ő kegyelmessége is
Itt lesz azonnal. – Nem, szép hölgyeim,
Tarkázni kell, mert megfáznak különben:
„A hol hölgy hölgyet ér, ott leesik a dér.”
Lord Sands, kegyed hevitse föl kicsinyt:
Üljön közéjök kérem.
Istenemre, |
Bullen Anna s egy más Hölgy közé ül.) |
Bocsánatot! Apámtól örököltem.
Tán csak nem őrült volt?
Őrült? Igen, |
De nem harapott ám, csak mint íme, én,
Egy lélekzettel csókolt huszat is!
Megcsókolja Annát.) |
Ez jó; derék! No immár helyt vagyunk.
Urak, önökre kárul a hiba,
Ha hölgyeink duzzogva hagynak el.
Engem, mylord, ne féltsen kis körömben!
Harsonák. Wolsey bibornok Kisérettel jő s elfoglalja helyét az emelvényen.
Üdvözlek, úri kör. Hölgy vagy lovag,
Kinek ma kedve nincs, nem jó barátom.
Üdvözletem’ ismétli e pohár, mely
Mindnyájatokra szól! | (Iszik.) |
Kegyelmességed |
Öblébe hálám hogy beférjen, és a
Sok szótól megkiméljen!
Jó mylord Sands, |
Szép hölgyeim, mily hallgatók! – Urak,
Kinek hibája ez?
Várjunk, mylord, |
Majd ők beszélnek és mi hallgatunk.
Lord Sands, mi játszi ön!
Kivált ha én |
Im e pohár öné: fogadja el,
S meglátja –
Ön nem fogla látni azt!
Nem mondtam-é, hogy majd beszélnek ők?
(Kün dob, harsona, mozsarakat sütnek el.) |
Mi ez?
Tekintse meg csak valaki. |
(Szolga el.) |
Mi harczi hang! – Nem, ne ijedjenek meg,
Szép hölgyeim! Önöket még a harcz
Is megkiméli.
Szolga visszajő.
Nos mi volt az?
Egy |
Bárkájok’ elhagyák s a partra szálltak,
Mint idegen királyoktól jövő
Fényes követség.
Drága kamarás úr, |
Fogadja, kérem, fő rangjok szerint
S vezesse hozzánk, a hol ennyi báj
Hintendi rájok égi sugarát.
Menjen vele kiséret.
(Kamarás kisérettel el. Mind fölkelnek; az asztalok elvitetnek.) |
Megzavarták |
Kedves egészségükre, s ujbol is
Üdvözlöm önöket, mindannyian.
Zene. Henrik király, Urak mind álarczosan, pásztoroknak öltözve. Lord Kamarás előttök. Egyenesen a bibornok felé tartva, tisztelettel üdvözlik.
Nemes csoport, mivel szolgálhatunk?
Nem tudnak angolul s tolmácsokul
Fölkértek engem. Hírét hallva, hogy
Ma este itt e bájos társaság
Fog összejőni: meg nem állhaták
– Oly tisztelői a szépségnek ők –
Hogy el ne hagyják nyájaik’ s kegyes
Engedelmével nagysádnak, e dicső
Bájkörbe lépve, a gyönyörnek egy
Rövidke órát ne szenteljenek.
Kérem, mylord, jelentse ezt nekik:
Nagy tisztelet szegény házamnak és
Nekem. Ezerszer köszönöm; s ohajtom,
Mulassanak jól.
(Hölgyeket választanak a tánczra. A király Bullen Annát hivja föl.) |
Legszebb kéz, melyet
Valaha fogtam! Oh szépség, maig
Nem ismerélek!
Mylord –
Kegyelmes úr – |
Menj, s mondd nekik, |
Ki im e helyre nálam érdemesb,
Kinek, ha tudnám, melyik az, szivesen
Adnék helyet.
Azonnal.
(Kamarás az álarczosokhoz megy; beszél velük s visszatér.)
S mi a válasz?
Hogy van közöttük oly, elismerik.
De azt kivánják, hogy, kegyelmes úr,
Magad találd ki, melyik az, s csak úgy
Foglal helyet.
Kisértsük meg tehát.
(Leszáll székéből.) |
Közöttetek királyt választanom?
(A királyt kijelöli.) |
Reá találtál. (Leveszi álarczát.) Bájos társaságot
Tartasz, bibornok úr. Helyes, mylord!
S szerencse, hogy egyházi férfiu
Kegyelmességed; máskép rosszra is
Vélném.
Örűlök, hogy felséged ily
Tréfás.
Egy szóra kérlek, kamarás:
Ki az a szép hölgy?
A Bullen Tamás |
Az ő felsége udvarhölgyei
Közül való.
Az égre, szép falat! –
Édes szivem, illetlen volna, így
A táncz után meg nem csókolnalak.
Urak, ez a pohár járjon körűl!
Hé, sir Lovell, kész-é az asztal, a
Külön teremben?
Kész, kegyelmes úr. |
Felséged, félek, fölhevült a tánczban.
Félek, hogy igenis föl.
Itt a mellék- |
Minden úr |
Se hagylak el még. Jó bibornokom,
Legyünk vigan. Kedvem van egynehány
Pohárt ürítni e szép hölgyekért,
S még egy komolyt velök lelejteni.
Majd álmodozzunk aztán, hogy ki mily
Kegyükben áll. – Föl, szóljon a zene!
(Zene. Mind el.) |