VIII. SZÍN.
Actiumi tér.
Caesar, Taurus, Tisztek s Mások jönnek.
CAESAR.
Taurus!
Taurus!
TAURUS.
| Uram. |
CAESAR.
Összébb szorúlj, s ne szállj csatára, míg
A tengeren nem végzek. Át ne hágd
Parancsom’. Egy koczkán van a siker!
(Mind el.) Antonius, Enobarbus jönnek.
| A szárazon ne küzdj. |
A tengeren nem végzek. Át ne hágd
Parancsom’. Egy koczkán van a siker!
(Mind el.) Antonius, Enobarbus jönnek.
ANTONIUS.
Hadunk e dombra dőljön, szemben a
Caesar hadával. Onnan kivehetjük
Canidius a szín felén, szárazi sergével átvonúl. Taurus a másikon. Elmenetelök után tengeri ütközet zaja hallatszik. – Csatazaj. – Enobarbus visszajő.
Hadunk e dombra dőljön, szemben a
Caesar hadával. Onnan kivehetjük
| hajói számát s úgy intézkedünk. | (Elmennek.) |
ENOBARBUS.
Szégyen! gyalázat! Nem nézem tovább!
Vezér-hajónk, a büszke Antoniad,
A többi hatvannal megfordul és fut!
Szemem kiég!
Scarus jő.
Szégyen! gyalázat! Nem nézem tovább!
Vezér-hajónk, a büszke Antoniad,
A többi hatvannal megfordul és fut!
Szemem kiég!
Scarus jő.
SCARUS.
Olymp egész zsinatja!
| Oh istenek, istennők! |
ENOBARBUS.
| No’s mi baj? |
SCARUS.
Oda van a világ jobbik fele,
S csak léhaságból! Elcsókoltuk az
Országokat!
Oda van a világ jobbik fele,
S csak léhaságból! Elcsókoltuk az
Országokat!
ENOBARBUS.
Hogy áll azt ütközet?
Hogy áll azt ütközet?
SCARUS.
Részünkre, mint halálos döghalál!
E rossz egyipti kancza – veszne meg! –
Mikor a harcz felén, mint két iker
Áll a szerencse, tán még a mienk
Nagyobb – a bőgöly csipte-é, mikép a
Tehént, nyáron – fölvonja a vitorlát,
S fut!
Részünkre, mint halálos döghalál!
E rossz egyipti kancza – veszne meg! –
Mikor a harcz felén, mint két iker
Áll a szerencse, tán még a mienk
Nagyobb – a bőgöly csipte-é, mikép a
Tehént, nyáron – fölvonja a vitorlát,
S fut!
ENOBARBUS.
Láttam és égette a szemem’!
Nem nézhetém.
Láttam és égette a szemem’!
Nem nézhetém.
SCARUS.
Bűvészetének áldozatja, mint
Bolond gunár, azonnal szárnyra kelt,
S ott hagyva a csatát, nyomába szállt.
Nem értem ily gyalázatot soha.
Tapasztalás, becsűlet, férfiasság,
Nem ölte így el önmagát soha!
| Utána Antonius is, |
Bolond gunár, azonnal szárnyra kelt,
S ott hagyva a csatát, nyomába szállt.
Nem értem ily gyalázatot soha.
Tapasztalás, becsűlet, férfiasság,
Nem ölte így el önmagát soha!
ENOBARBUS.
Jaj, jaj!
Canidius jő.
Jaj, jaj!
Canidius jő.
CANIDIUS.
Szerencsénk már alig liheg
A tengeren; s hanyatlik csúfosan.
Csak a vezér ne lett voln’ hűtelen
Magához: semmi baj! De ő adott
Jelt a futásra! Most mindnyája fut!
Szerencsénk már alig liheg
A tengeren; s hanyatlik csúfosan.
Csak a vezér ne lett voln’ hűtelen
Magához: semmi baj! De ő adott
Jelt a futásra! Most mindnyája fut!
ENOBARBUS.
Hát így vagyunk? Jó éjszakát!
Hát így vagyunk? Jó éjszakát!
CANIDIUS.
Peloponéz felé futottak.
Peloponéz felé futottak.
SCARUS.
Közel találják. Várjuk el, mi lesz még.
| Azt |
CANIDUS.
Caesarnak én a serget átadom,
Gyalog-, s lovast. Már hat király adott
Ily föladásra példát.
Caesarnak én a serget átadom,
Gyalog-, s lovast. Már hat király adott
Ily föladásra példát.
ENOBARBUS.
Én még megállok a sebzett szerencse
Pártján, Antoniussal; bár az ész
Én még megállok a sebzett szerencse
Pártján, Antoniussal; bár az ész
| Az ellenszélre ül! | (Elmennek.) |
