I. SZÍN.

Full text search

A görög tábor. Achilles sátra előtt.
Achilles és Patroklus jönnek.
ACHILLES.
Görög borral gyujtom ma fel szivét,
De holnap már szablyámmal oltom el.
Itassuk őt, le Patroklus.
PATROKLUS.
Im itt
Jön Thersites.
Thersites jön.
ACHILLES.
No, te irígy kutya,
Te kérges állat, nos, mi hírt hozasz?
THERSITES.
Te üres kép, te bolondok bálványa, itt van egy levél számodra.
ACHILLES.
Honnan, te sületlen?
THERSITES.
Trojából, te egészen sült bolond!
PATROKLUS.
Ki maradt a sátorban?
THERSITES.
Az orvos szelenczéje és a beteg nyavalyája.
PATROKLUS.
Jól van, szerencsétlen; de mire való ez a csípkedés?
THERSITES.
Ó csak te hallgass, te; beszédedből úgy sincs semmi hasznom, te, kit Achilles kanszolgálójának tartanak.
PATROKLUS.
Kanszolgáló? mi az, te eb?
THERSITES.
Férfi személy, igen; hogy délnek minden rossz nyavalyái, a csikarás, szakadás, nátha, vak aranyér, álomkórság, köszvény, vörös tályog, májdaganat, tüdővész, mindenféle fekély. talp-vaktetű, gyógyíthatatlan csontszú, száraz kosz verjék és verjék meg az ilyen felfordúlt dolgokat!
PATROKLUS.
Te veszett irígy bendő, te, mit akarsz ezzel az átkozódással?
THERSITES.
Megátkozzalak téged?
PATROKLUS.
Azt nem, te dohos döböny; azt nem, eb a fia gaz ficzkója!
THERSITES.
Nem-e? Miért dühösködtél hát, te haszontalan üres bőr a sima selyem alatt? te zöld tafota lepeny a sebes szemen? te göndör bajusz az üres tökön, te? Ah, hogy a szegény földet ily pozdorják is terhelik, gyalázatai a természetnek!
PATROKLUS.
Csak végezd, epesár.
THERSITES.
Pintytojás!
ACHILLES.
Kedves Patroklusom, a holnapi
Csatára tett határzatom úgy el
Bódíta most! Itt Hekuba királyné
Levele, és leányának, az én
Szép kedvesemnek egy emléksora.
Mindketten feddenek és intenek:
Váltsam be eskümet. Nem is szegem meg,
Bukjék bár a görög, s a hír, a dics,
Veszszen vagy álljon: itt most kedvesebb
Fogadásom hív, ennek engedek.
Jer, Thersites, segélj rendezni ben,
Ez éjet most mulatva töltjük el
Jer, Patroklus!(Achilles és Patroklus el.)
THERSITES.
E bő vérrel és kevés agyvelővel mindketten meg fognak bolondulni de ha agyvelejök volna sok és vérök kevesebb, még kigyógyíthatnám. Itt Agamemnon is, e jámbor atyafi, ki szereti a tubákat, de nincs annyi velő agyában, mint füle zsirja. Itt testvére, Zeusnak e remek álváltoztatása, e bika, eredeti képe s első kinyomata a szarvas férjnek; alávaló csizmahúzó inas, ki bátyja csontjain rágódik, s mint ilyen, béllelhetné eszét egy kis ravaszsággal s ravaszságát pótolhatná egy kis észszel. Minek mondjam még? Szamárnak? Az semmi! Ökörnek? Az is semmi. Ökör és szamár, szamár és ökör együtt. Ha kutya, öszvér, macska, görény, béka, gyík, bagoly, kánya, ikrátlan hering lennék, nem bánnám; de Menelausnak lenni? Megátkoznám a végzetet. Ha Thersites nem volnék, ne kérdezzétek, mi szeretnék lenni: mert inkább volnék koldus-tetű, csak Menelaus nem. Hajh! szellem és világosság!
Hektor, Troilus, Ajax, Agamemnon, Ulysses, Nestor, Menelaus és Diomedes fáklyákkal jönnek.
AGAMEMNON.
Rosszúl megyünk, rosszúl megyünk.
AJAX.
Nem az;
Im ott látszik már a világ: ez az.
HEKTOR.
Fárasztalak, urak.
AJAX.
Épen nem, ó nem.
ULYSSES.
Itt jő elénkbe épen ő maga.
Achilles jön.
ACHILLES.
Isten hozott, Hektor! Titeket is,
Főfő urak!
AGAMEMNON.
Tehát jó éjszakát
Kivánok, Troja hősi herczege!
Ajax majd rendel őrkiséretet.
HEKTOR.
Köszönöm. Jó éjt, nagy görög vezér.
MENELAUS.
Jó éjt, uram!
HEKTOR.
Jó éjt, kedves Menelaus!
THERSITES.
Kedvesnek mondá! Ó, kedves trágyagödör!
Kedves árnyékszék!
ACHILLES.
Jó éjt s üdvöt a távozóknak is,
A maradóknak is.
AGAMEMNON.
Jó éjszakát!
(Agamemnon és Menelaus el.)
ACHILLES.
Maradj, ősz Nestor, Diomed, te is,
Egy-két óráig, Hektor kedveért.
DIOMEDES.
Nem tehetem, fontos dolgom hiv el,
S épen mostanra. Jó éjt, Hektor úr.
HEKTOR.
Addsza kezed.
Ulysses (Troilushoz félre).
Kövesd fáklya világát,
Kalchashoz megy; én is megyek veled.
TROILUS.
Nagy megtiszteltetés, uram.
HEKTOR.
Tehát
Jó éjt! (Diomed el. Ulysses és Troilus utána.)
ACHILLES.
Nosza, lépjünk be sátoromba!
(Achilles, Hektor, Ajax és Nestor el.)
THERSITES.
Ez a Diomed is egy hamis lelkű csavargó, semmire kellő ficzkó. Annyit hiszek neki, mikor így sandalog, mint a kígyónak, mikor sziszeg. Annyit ad ő a szóra és igéretre, mint a harapós kutya; de ha mégis beváltaná, csoda volna, s a csillagvizsgálók előre jelenthetnék: változás lesz! Előbb kér a nap a holdtól fényt, mint Diomed szavatartó lesz. Inkább ne lássam Hektort; de utána szaglálok: mondják, hogy egy trojai rimája van s ezért kapott úgy az áruló Kalchas sátorába. Utána megyek. Nem más, mint bujkálodás. Ó szemtelen buják!(El.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi