A siratóének
A siratóének
Újabb kori folklórgyűjtésekből ismerjük az igen ősi elemeket őrző népi siratóénekeket. Nincs állandó szövegük, csak bizonyos ismétlődő formulák alakultak ki bennük, soraik kötetlen szótagszámúak, rímelésük vagy hiányzik, vagy pedig merőben esetleges. A versjelleget a gondolatritmus, a hasonló sorkezdetek s a recitáló, parlando dallam biztosítják. A zenetudomány szerint a népi siratódallamok a magyar zene legősibb rétegébe tartoznak, rokonságuk megtalálható az obi-ugor népek folklórjában, sőt ez utóbbiak siratóénekei olykor tartalmi hasonlóságokat, párhuzamosságokat is mutatnak. A siratóének ezért a magyar líra legősibb termékei közé tartozhatott, a rituális ének egyik fajtája lehetett, s eredete még az anyajogú társadalom korára nyúlhat vissza. A konkrét helyzetnek megfelelő rögtönzésük és éneklésük a nők tiszte maradt akkor is, amikor a sámánok már elsősorban a férfiakból kerültek ki. A siratóénekeket mindmáig kizárólag asszonyok ismerik és adják elő.
