44. A REFORMÁCIÓ TÖRTÉNETÍRÁSA ÉS A BIBLIAFORDÍTÁSOK
44. A REFORMÁCIÓ TÖRTÉNETÍRÁSA ÉS A BIBLIAFORDÍTÁSOK
(VARJAS BÉLA)
(VARJAS BÉLA)
A Mohács utáni fél század ideológiai vonatkozásban szüntelen teológiai viták és egymást érő egyházi reformok jegyében zajlott. A dogmatikai és egyházszervezeti forrongás azonban szükségképpen kihatott más eszmei területre is. A független magyar állam összeomlása e fél század idején következett be. A reformátorok meg voltak győződve arról, hogy a katasztrófát megállíthatják vagy éppen el is háríthatják, ha a hitújítás győzedelmeskedik az országban. Reformáció és hazafiság eszméinek ez az összefonódása egy új protestáns magyar történetszemlélet kialakulását eredményezte. E történetkoncepció alapja a biblia volt. A szentírást részben a vallási dogmák, tantételek forrásának, másrészt azonban történelemkönyvnek tekintették. A benne leírt eseményeket, tényeket a múltra és jövőre egyaránt érvényes "isteni kinyilatkoztatásnak" fogták fel. Nem véletlen tehát, hogy a protestáns történetírók olyan prédikátorok, akik a bibliában igen alaposan elmélyedtek, igen gyakran bibliafordítással is foglalkoztak, s hogy történetírás és bibliafordítás ezekben az évtizedekben szorosan összekapcsolódott.
