SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM
SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM
916Hozzászólva "a magyar irodalmi könnyűség történetéhez" Babits Mihály arról írt, hogy a könnyűség, a súlytalanság gyakran "eszköz, melyet nem szabad kiengedni a kezünkből". Ennek a könnyűségnek, már-már frivolságnak a századfordulón olyan nagy művészei voltak, mint Molnár Ferenc és Heltai Jenő, s ezt a magatartást tette hétköznapivá Nagy Endre, aki ugyanakkor a magyar kabaré egyik klasszikusa volt. A harmincas években felvirágzó, de korábban is széles tömegek szórakozni vágyását kielégítő kabaré tovább élt 1945 után is, bár politikai töltése hosszú ideig gyengült. Vele párhuzamosan azonban új keletje támadt a szórakoztató irodalomnak, amely nem az élet mélységeit ábrázolta – bár egy jólsikerült tréfa, vicc gyakran többet elárul a hétköznapi életről, mint egy rossz regény –, hanem inkább a felhőtlen szórakoztatás igényét vallotta. A küzdelmes életben majdnem mindenki vágyik könnyebb, önfeledtebb pillanatokra, amikor nem az élet komoly oldalára függeszti tekintetét, hanem annak derűs részére.
A magyar humorra mindig is jellemző volt, hogy "véresen komoly" eseményeket is meg tudott jeleníteni a maga eszközeivel – jó példája ennek Darvas Szilárd néhány emlékezetes verse a negyvenes évek elejéről. A szórakoztató irodalomnak e rétege gyorsabban, bár természetesen felszínesebben reagál az élet időszerű eseményeire, visszásságaira, mint a "komoly" szépirodalmi művek. Részben e gyorsasága magyarázza népszerűségét, részben pedig az, hogy a magyar humoristák mindig bővelkedtek az öniróniában, s mindenkori hallgatóikat, olvasóikat megtanították önmagukon is nevetni, ami az önkritika első állomása.
Bár az itt tárgyalt írók működésének java része a magyar színpadi irodalmat gazdagította, népszerűségüket az is mutatja, hogy könyvformában is megjelentették néhány művüket. Ez a tény a humoros szórakoztató irodalmat egyben irodalmi jelenséggé is tette, melynek nem elhanyagolható eleme a társadalmi eseményekkel való szoros kölcsönhatása, azokra való gyors reakciója és – tagadhatatlan népszerűsége.
Királyhegyi Pál (1900–1981) (Munkaközösség)
Bodó Béla (1903–1967) (Munkaközösség)
Kőműves Imre (1903–1986) (Munkaközösség)
Kellér Dezső (1905–1986) (Munkaközösség)
Gádor Béla (1906–1961) (Munkaközösség)
Darvas Szilárd (1909–1961) (Munkaközösség)
Tabi László (1910–1989) (Munkaközösség)
Feleki László (1909) (Munkaközösség)
BAJOMI LÁZÁR ENDRE
BALASSA IMRE
BARÁT ENDRE
BODÓ BÉLA
DARVAS SZILÁRD
ERDŐDY JÁNOS
FELEKI LÁSZLÓ
FÖLDES PÉTER
FÜSI JÓZSEF
GÁDOR BÉLA
HUNYADY JÓZSEF
KELLÉR DEZSŐ
KIRÁLYHEGYI PÁL
KŐMŰVES IMRE
KÖRÖSSÉNYI JÁNOS
SZENCZEI LÁSZLÓ
TABI LÁSZLÓ
